Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1969-1970

1969. november 26. - 1. A tudománypolitika irányelvek megvalósításának néhány kérdése és főbb feladatai az Egyetemen /A pártbizottsággal együttes ülés / - 2. Az Egyetem anyagi-műszaki feltételeinek megjavítására és bővítésére irányuló ötéves fejlesztési terv-koncepció - 3. Módosítási és kiegészítési javaslatok az Egyetem szervezeti és működési szabályzat tervezetéhez

K r e s k a y Ferenc: Elvekről vitatkozunk, de emögött mindig konkrétumok vannak. Nem a szerzők hibásak, mert a jelenlegi helyzetben nem lehetett tovább konkretizálni. A jelenlegi egyetemi rendszer oktatási-kutatási területen egyaránt elavult. Exb Nem kell most vitatni a tanszéki rendszer jogosultságát, de ezekből következik, hogy kutatási területen szükségesnek tart egy rugalmasabb formát létrehozni. Az állandó szervezeti formák a konzervativizmusnak is melegágyai, a feladatok viszont megkövetelik, hogy kiutat találjunk a jelenlegi helyzetből. A négy kutatási iránnyal egyetért, az Egyetem külső tekintélye érdekében is. A konkretizálás olyan irányban szükséges, hogy hogyan tudjuk megszervezni az egészséges fluktuációt a csoportokban, mi a feltétele a csoportba kerülésnek, hogy az oktatás se szenvedjen kárt. Ki kell dolgozni az intézetesités módszereit, céljait, feltételeit, hogy egyáltalán mi az intézet. Elképzelhető tanszéki megosztás és összevonás is, a konkrét feladatoktól függően. Benedeczki Jánosné: A témák megjelölésénél és a szervezeti formáknál nem vettük eléggé figyelembe, hogy alapvetően az Egyetem oktatási konstrukcióban jött létre, s emellett önálló közgazdasági kutató intézetek is létesültek. Ebből következik, hogy érthető volt számunkra a korszerűsítés során a hármas egység hangsúlyozása, ami azonban csaknem kizárólagos elsődlegességet az oktatómunkának biztosit. A tudománypolitikai irányelvek nagyon helyesen mutatnak rá a kutatómunka erősítésére, ami nálunk másképp néz ki, mint más egyetemeken. Számolni kell a lehetőségekkel és felépitésünkkel - ami eléggé konzervatív és ezt rögziti a szervezeti szabályzat is -, s ehhez kapcsolódik a tudománypolitikai irányelvekből adódó feladat, amihez meg kell keresni a megfelelő formákat. Eddig nem merült fel komolyan az az igény tanszékvezetőkkel, professzorokkal szemben, hogy tudományos munkát végezzenek, jó tananyagokat Írjanak. Ez csak utóbbi időben jelentkezett. Ebből következik, hogy nem biztos, hogy ezek a vezetők alkalmasak kutatómunka irányítására. Ez behatárolja a lehetőségeket is. Nem azt mondja, hogy helytelen önálló kutatócsoportokat létrehozni, de a megoldás az^ hogy azokra a témákra, amelyekre alkalmasak vagyunk, témafelelősöket és résztvevőket válasszunk ki szisztematikusan, de a tanszékkel egyben és az oktatómunkából ki nem kapcsolva őket. Nem teszünk jót, ha elvállalunk négy témát, létrehozunk egy bákist, amit nem tudunk feltölteni megfelelő erőkkel. Véleménye szerint alapvetően oktató tipusu káderekkel rendelkezünk, nem tudósokkal. Lehet, hogy egyes témákra szükséges önálló csoport létrehozása önálló vezetővel, de alapvetően a tanszékekre kérjünk kutatókat, bár lehet, hogy az adott*témával foglalkozó régi oktató fogja végezni a kutatási feladatot és az újonnan bekerülteket vonják be az oktatásba, A második témánál elképzelhető Egyetemen belüli vezető, aki esetleg nem tanszékvezető, - több tanszék bevonásával,