Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1968-1969

1969. január 27. - 1. Az oktatáshatékonyság növeléséért Egyetemünkön - 2. Rövid szóbeli tájékoztató az I. félévi vizsgákról

vezési eszközöket stb. igényelnek. Ilyen vonatkozásban egyetért azzal, hogy meg kell kísérelni e^y nagyvonalú rendcsinálást, de ezt nem várhatjuk a tanszékektől, ez központi probléma. Az oktatási formák ós azok összefüggései tekintetében egyetért azzal, anit Rupp elvtárs mondott. Elképzelhetetlen az imtenziv munka heti 5-7 szeminárium esetében. Ahol a hallgatónak aktivitást kell tanúsítani, adcá^ 3 szeminárium is meggondolandó . Esettanulmányok stb. bevezetése helyes, ezek készségfejlesztő dolgok, kialakulásat bizonyos fokig ellenőrzi is. Az anyag javasolja, hogy a tanszékek dolgozzák ki az általuk szükségesnek tartott dolgokat ós utána ismét megvitatjuk. Valamivel interdiszciplinárisabb módon kellene elindulni. A más diszciplínákkal való összefüggés az anyagból teljesen kiciaradt, holott ez rendkivul fontos.Ezt javasolja kiegészíteni. Nemcsak az átfedések, hanem a kapcsolatok megtartása miatt is kellene inter d±s z ciplinárisabb módszerekkel eljárni. Az oktatott tárgyak cime, határainak meghatározása is erősen felülvizsgálandó lenne; pl. nem biztos, hogy ma már kereskedelem gazdaságtana, technikája stb. felosztás lenne jó. igyetért Eupp elvtárssal, hogy gerincének kell lenni az oktatásnak. Felszólalása felveti, hogy vitatható azon elosztása a diszciplínáknak, hogy az alsó éveken elméleti és a felső éveken gyakorlati tárgyak vannak. Lehetséges, hogy kevesebb elméletet ós több gyakorlatot kell adni már az oktatás elején és az oktatás vegén még egyszer visszamenni az elméleti diszciplínákra. A további vitákra vonatkozólag javasolja, hogy 2-3 témát külön és nem összevontan vitassunk meg. Bernát Tivadar: Természetesnek tartja, hogy az anyag jelentős terjedelme ellenére - nem vállalkozhat az oktatási munka megjavításával kapcsolatos összes szakmai, pedagógiai kérdések részletes kimunkálására, csak a fő kérdésekre szorítkozhat és a fő feladatokra hivhatja fel a figyelmet. Ebből következik, hogy egyes fejezetei elég elnagyoltak, nehéz hozzájuk kapcsolódni; más formában kellene a kérdesek részletes megvitatására visszatérni. Hiányolja annak kifejtését, hogy a vitaanyag hogyan kapcsolódik a korszerűsítés folyamatához. Szabó elvtárs beszélt erről. A reform végrehajtásánál a szakágazati képzés kiépítése, a diplomamunka bevezetése után az egész reformnak lényege,a tartalmi kérdések megvalósítása tulajdonképpen ezektói a kérdésektől függ. Ha e tekintetben nem tudunk előrejutni, hz eddig elért eredmények is csak részeredmények maradnak. Ilyen szempontból ezeket a kérdéseket a reform döntő láncszemének tartja.