Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968

1967. október 23.

-2- nj c/ Olyan közgazdászokat, akiknok fő erőssége a tervezői elemzői munka, a gazdaságossági számitások szállítása, a döntések sokoldalú előkészítéséhez, a gazdasági feladatok programozása stb. Meg kivánom .jegyezni, hogy e körvonalazásnál eltekintettem a társadalmi újratermelési folyamat egyes szféráiban működő gazdasági egységek sajátos speciális követelményeitől, csak a közös követelnényeket igyekeztem megfogalmazni• Fel szeretném hivni a fi.,gyeimet arra is, hogy véleményem szerint e három csoportban felsorolt követelmények tulajdonképpen - különböző fokon ugyan - minden közgazdásszal szemben támasztható követelményeket jelentenek, éppen ez a különbözőség az alapja az ezirányu specializációnak. Bzen az alapvető képzési irányt jelentő szakositáson belül látom megoldandónak a jelenlegi ágazati szakositási rendszert. /Gyakorlatilag ez azt jelenti, ho y a hallgatók az előbbi vagy a vitában pontosátott három vagy több apecializációban kezdik meg tanulmányaikat ás az oktatási idín belül annak egy bizonyos fokán kötelezően választanak ágazatot és a továbbiakban ennek az ágazatnak megfelelően folytatják az eredeti szakosodásuk szerinti tanulmanyaiiat. Bz a megoldás 3ok minden mellett azért is látszik célszerűnek, mert me

(;könnyiti a többi felsőoktatási intézménnyel való Koordinációt. Snnek egyrészt az adja meg az alapját, hogy a főiskolák már eleve egy meghatározott népgazdasági ág számára képeznek, mig az egyetem a készségfejlesztő specializáción belül irányul csak egy-egy népgazdasági agra. Ennek következtében az egyetem nemcsak szélesebb elméleti megalapozást nyújt, hanem komplexebb ágazatközi ismerete et is, mig a főiskola mélyebb belső ágazati ismereteket. Budapest, 1967. október 2o. dr. Forgács Tibor s.k. tanszékvezető egyetemi tanár