Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968
1967. október 23.
-39Pl» a programozásnál fölvethető, hogy a munkagazdaságtanra, beruházásra, műszaki fejlesztésre, pénzügytanra lehet a hangsúlyt helyezni. Tehát egyik oldalon bizonyos ágazati tantárgyaink terjedelme, ismeretanyaga sűrűsödik, szelektálódik, a máaik oldalon kialakulnak bizonyos speciális szaktárgyak és módszertani tárgyak. Elképzelhető, hogy adott ágazat esetén 5-lo év raulva megfordíthatjuk az egészet; akkor is kell ipargazdaságtan, iparpolitikai tárgy, de akkor már kész anyagunk lesz közben azonban ki kell alakuljon a marketing azok számára, akik ilyen területre mennek. Ugy érzem, hogy ez konvergens folyamat. Hogy szak ás specializáció kérdésében dönteni lehessen, az uj meohanizmus néhány évének gyakorlata szükséges. Elvileg igaza van /arga elvtársnak, hogy két egyforma alternatíva áll előttünk* ami az előterjesztésben van és annak a forditottja. Mindkettő lehet agyformán értékes; az a kérdés, hogy most melyik a reálisabb* Hogy mire lesz szüksg, a gyakorlat tapasztalatai alapján lesz helyes eldönteni, - ehhez 4-3 év kell. Berend elvtárs felvetette, hogy ha a javasolt irányba megyünk, sok olyan ismeretet fogunk adni, ami az egyetem elvégzése után elavul. Nem véletlenül mondjuk azt, hogy a módszertani tárgyak oktatását erősíteni kell. A tapasztalat szerint a végzett hallf atók ezeket tudják még ma is hasznosítani, ezek réven tudnak épést tartani a változásokkal. Szeretném, ha minden oktató ezt látná lényegesnek beépíteni a tananyagokba s ismeretekbe. El kell érni egyrészt a tudományos munka, másrészt a káderok kéázságének fejlesztése ás minőségcseréje folytán^; hogy az Sgyetem Magyarországon egyike legyen azon centrumoknak, amelyek a haladó közgazdasági gondolkozás színhelyei, ahol a marxista közgazdasági gondolkodás szaktekintélyei dolgoznak. Ezt bizonyos idő után el kell érni, ez számunkra létkérdés. Oktatóink ne csak olyan szempontból legyenek tekintélyek, hogy ezreket tanítanak, hanem hogy az ország vezetői pl. egy nemzetközi konferencia megrendezésekor ki 3e felejthessék, hogy az Egyetemen vannak olyan oktatók, akik az adott kérdésben szaktekintélyek, íferaesak az a kérdés, mit oktatunk, hanem hogy kik oktatlak. Szórt a káderfejlesztési tervet ennek a munkának szerves részévé kell tenni. Az előadást én is klasszikus oktatási formának tartom és non tekintem elavultnak. Egyetértek azzal, hoy legyenek előadások, de azok valóban el'adások legyenek, tartalmilag é3 minőségileg. Abba az irányba is kell mennünk, hogy külföldi szakembereket hívjunk meg, mert az is rendkivül fontos, hogy bekerüljünk a nemzetközi cserébe módszertani, ökonómiai tekintetben. Lehet, hogy sok fontos kérdést nem érintettem. E munkálatok során bizonyára lesznek olyanok, akik nem értik meg első pillanatban, hogy miről van szó, de szeretném, ha az Sgyeteiai i'anács ós a pártvezetés minden tagja azon lenne, hogy türelemmel eszmecserét folytassunk egymással. Minden oktatót meg kell nyerni
