Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968

1967. október 23.

Ügy tűnik, hogy abban az irányban kell mennünk - ezt szándékosan nem vetettem fel az előterjesztésben -, hogy bizonyos tanszékeket intézetesitsünk. 3-5 tanszéken fokozatosan, a feltételek megérésével olyan körülményeket kell teremteni, hogy amellett, hogy fő feladata az oktatás, legyenek olyan szakemberek, akik kifejezetten kutatással foglalkoznak, s ehhez megfelelő segéderők is rendelkezésre álljanak. Át kell törnünk azt a falat, hogy az egyetemi oktató csak az Egyetemen kivül vállalhasson félállást, s itt ne kaphasson külön díjazást, ha plu3Z munkát végez. A megoldás utja, hogy bizonyos kulc3-tanszékeket, amelyektől nagy mértékben függ a gyakorlat igényeinek kielégítése, bizonyos értelemben tudományos bázisokká fejlesszük, amelyek köré más tanszékek oktatói és külső szakemberek Í3 csoportosíthatók. Ez természetesen nem jelenti a meglévő tanszékek megszüntetését. Véleményem szerint, ha sikerül a gyakorlatot szolgáló oktatást, kutatást megvalósítani a különböző tanszékeken, akkor azok, akik érdekében dolgozunk, ne,i lesznek hálátlanok és támogatni fognak bennünket; A lényeg az, hogy haszna legyen annak, Solt végzünk, akár a hallgatókon, akár a tudományos munkán keresztül. Bognár elvtárs felvetette a népgazdasági szektor és a mikroszektor különválasztásának kérdését. Ezzel a gondolattal egyetértek, de ugy látom, hogy a jelenlegi struktúrában vannak kifejezetten olyan szakok, amelyeknek elhelyezési területe nem elsősorban a vállalat, oktatása sem arra van ráállitva, hanem különböző gazdasági vezető- ós más intézményekre irányul. Pl. a matematikai gépekkel dolgozó kutató intézetek a terv-matematika 3zaknak jelentenek piacot. A bankok, költségvetési szervek, tanácsok jelentenek elhelyezési területet a pénzügy szaknak. Egyre nagyobb mértékben alakulnak ki olyan (munkahelyek, amelyeknél szükség van népgazdasági elemzőkészséggel rendelkező szakemberekre. E szakoknál nagyon fontos, hogy általános népgazdasági ismereteken kivül népgazdasági szintű elemzőkészséget is elsajátítsanak a hallgatók, ami lelté telez egy nagyobb elméleti megalapozottságot i3, makro-, sőt világgazdasági szinten. A kettéválasztás ilyen szempontból adva van. Meg kell nézni, hogy fokozatosan nem lehet-e a makro-szakokon is bizonyos alaptárgyakat másképpen, elmélyültebben tanitani, vagy az elemzőkészséget fejlesztő ujabb tárgyakat be apcsolni. Kiss elvtárs felvetette, fél attól, hogy a tehetséges, kiváló hallgatók nem kapnak megfelelő elméleti képzést. A megvizsgálandó kérdések között szerepel, hogy a szakszemináriumi rendszerben kétféle tipusu feladatot kell a hallgatóknak adni. E^es - kevés számú, de - nagyon tehetséges, a tudományos utánpótlás szempontjából számbajövő hallgatók számára nagyobbak elméleti erőfeszítést és elemező munkát igénylő témát kellene meghirdetni. Általában ós tömegesen azonban az volna célszerű, ha a szakdolgozat hasonlítana a mérnökök diplomamunkájához, tehát meghatározott, konkrét gyakorlati feladatot kellene kidolgozni a végző hallgatónak, amelyhez azonban fel kell használnia mindazt a módszertani, makroés mikroökonómiai ismeretet,amelyet korábban elsajátított. Döntő, hogy gyakorlati feladat megoldását jelenti és ne tudományos jellegű munka legyen.