Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968

1967. október 23.

Ugy érzi, hogy az ipari, koreskedelmi 3to. közgazd kaz aoból az időszaküóladódi,., a alyet az oktatási intézmény szükségszerűen kiszolgált. .lem amurja r'aalotaani, hogy a' ak idejön mi volt hibás; a probléma aoban van, hogy most olyan időszakba megyünk át, araikor az, ho y valaki ipari vagy kereskedelmi közgazdász, baljósén összofonóúik, aligha fog elválni egymástól. ama hiszi, hogy az -gyetemnek m .szaki kepzá sre kell átérnie, ha pedig nem műszaki képzés, akkor vagy vállalati vagy népg azdasági szintü kell legyen, de azokat a döntésekot kell meghatározni, ahogy az iparban prioritásokat határozunk ,.eg az iparágak között, ahogy rentabilitmeghatározunk, költségeket csökkentünk, piacot kerekünk, konjunív túrát vizsgálunk, felhasználói igényeket nézünn. Ezek mind oly .n tevéko.tysógek, amelyedre ugyariugy mondhatjuk^ hogy kereskedelmi, mint ipari közgazdász feladata. Az iparvállalatok is átalakulnak ilyen értelemben, berendezkednek értékesítési tevékenységre, piackutatásra, árelemzésre, alkatrész utánpótlásra stb. j tehát olyan kérdésekre, amelyeket nem közvetlen termelési feladatokként könyveltünk el. A uarmadik problémát aoban látja, ahol még mindig a ró i vonalat követ j tik s nem teaziink különbséget népgazdasági és vállalati szinti- képzés között. Ha azt kerekük, hol lehet a felt ít lenül szükséges többismereteket megadni, hozzátéve, hogy a minisztériumokban dolgozó közgazdászok helyzete ia sokkal bonyolultabb lesz, ennek következtében a népgazdasági szintű tevékenység ie sokkal bonyolultabbá vilik, sokkal több dologról kell áttekintéasol rendelkezni, - leghelyesebbnek tartaná, ha vertikális alapon menne végbe a szakosítás, tehát vállalati ás népgazdasági alapon, és nem ipari, korosíedelmi, mezőgazdasági stb. alapon. Ebben az esetben a vállalati szintű képzésnél az elméleti tárgyakból le tudunk vermi ás og tudjuk tölteni olyan üzengazdasagi jellegű tudással, amire ma a legnagyobb szUkség van a villalatok életében. A népgazdasági szintű képzésnél csökkenteni lehet a kifejezetten vállalati ismeretanyag mennyiségét és be lehat hozni a gazdaságpolitikát, amely kifejezés az előterjesztésben nem szerepel, ha az emberi cselekvés oldaláról indulunk ki, a gazdaságpolitikához jutunk, miután a valóságot akarjuk befolyásolni, nyilvánvaló, hogy a oselekvés oldaláról ugyanugy kiindulhatunk, mint az elmélet oldaláról. Ezért a gazdaságpolitika feltétlenül belekivánkozik az egészbe. Ke ; kell gondolni, hogy a most felállítandó képzési rendszer alapján 1973-74-bon fognak először hallgatók végezni. Nagyon nehéz olyan képzési reídszert elhatározol* ahol 1973-74-es igényeknek kell megfelelni, ismétli, hogy nincs a fokozatosság ellen, azonban a szakusitást csak vertikális alapon tudja eltényezőket ismertették volna, amely alapján a döntések megtörténnek. amelyekből majd a terv összeáll.