Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1966-1967

1966. december 5. - 1. Jelentés az 1965/66. tanév tanulmányi munkájáról, valamint a vizsgák és államvizsgák tapasztalatairól. Előadó: Bikics István oktatási rektorhelyettes - 2. Javaslat az egyetemi oktatók jutalmazási rendszerének továbbfejlesztésére. Előadó: dr. Riesz Miklós tanszékvez. egy. docens - 3. Szóbeli tájékoztató a magyar-jugoszláv üzemszervezési konferenciáról. Előadó: dr. Varga Sándor tudományos rektorhelyettes - 4. Egyéb

-21ben a munkabár-gazdálkodásra vonatkozóan kell javaslatot tenni. Ezt a szemléletet nem 3zabad elfelejteni, hiszen van néhány általános alapelv, ami nagyon hasznos, amit a "inisztériumnak adandó "eljegyzésbe be "kell venni. Az anyagban közolt megtakarításokkal szemben változatlanul pesszimista. Ezt a bizottsági üléseken, részben Pach elvtársnak külön "eljegyzésben jelezte, iíagyon vi yázni kell, hogy milyen összeget viszünk a Jinisz tériux:: felé. Az aggályoknál némelyeket ki lehet hagyni, nevezetesen a b./ pontban megjelölt aggályt, amely az óradíj pőthitel kárelemre vonatkozik, hiszen a béralap egyszer óradíj problémája, ebben a fázisban külön kell választani, mert a me takarításoknál az óradijakról szó esik, s ezt ne bonyolítsuk az óradijak póthitel-problémájával. Külön tárgyalja az anyag a külső források bekapcsolását. Ezt ki kellene hagyni azzal, hogy megjegyzzük, hogy a felosztandó Összeg azért nem jelentős, mert a jelenlegi körülményeket vettük figyelembe. Ez egészen más problémakör, ez a bevételekkel való rendelkezés problémája. Ha a Minisztérium ad engedélyt arra, hogy egy része a bevételeknek - anélkül, hogy felemelnénk a tandijat stb- ugyanolyan keretadás, mintha valóban uj keretet adna, le kell rögzíteni, hogy amennyiben ebben kiadási megtakarítást vagy töooletbevételt érünk el, ennek hány százaléka fordítható a béralap növelésére. Javasolja kihagyni, hogy oktatói értekezleten meg kell beszélni, mert nincs értelme izgalmat kelteni, amig konkrétum nincs. A munkalap bevezetését nem helyesli. . índenki ismeri azt az időszakot, amikor munkanaplót kellett vezetni, - ennek nem volt semmi haszna. A tanszékvezető ismeri a tanszék beosztottjait, ehhez nem feltétlenül szükséges munkalap. A félállások megszüntetésével és a megtakarított Összeg felosztásával nagyon vigyázzunk. Előfordulhat, hogy meg akarunk hivni valakit félállásba, még akkor is, ha tudju.., hogy heti 2 órát fog tartani. Ha ezt útpénzt szétosztjuk, hem fogjuk tudni ezt megoldani. Gondolni kell arra, hogyha prémium-szerüen vonjuk vissza ezt a pénzt, az oktató számára jövedelemcsökkenést fog jelenteni, mégpedig 1968-69-ben, amikor az oktatói béreket nem fogják emelni. Ez óvatosságra int bennünket. Szükségesnek látszik egy rektori tartalék létesítése ás ennek átviteli lehetősége a következő költségvetési évre, azzal a megfontolással, hogy esetleg külső körülmények bérkiegészítést, pótlékolást, jutalmazást indokolnak. Ha bérgazdálkodásról esik szó, az egész kérdéssel és létszámkérdéssel is foglalkozni kell és főképp a perspektívával kell foglalkozni: a reform következtében belépő létszám és béralap problémájával. Két megoldást lát: fel kell mérni perspektivikusan az Egyetem létszámkaocB±B±szükségletet, berszükssgletet