Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1966-1967
1966. december 5. - 1. Jelentés az 1965/66. tanév tanulmányi munkájáról, valamint a vizsgák és államvizsgák tapasztalatairól. Előadó: Bikics István oktatási rektorhelyettes - 2. Javaslat az egyetemi oktatók jutalmazási rendszerének továbbfejlesztésére. Előadó: dr. Riesz Miklós tanszékvez. egy. docens - 3. Szóbeli tájékoztató a magyar-jugoszláv üzemszervezési konferenciáról. Előadó: dr. Varga Sándor tudományos rektorhelyettes - 4. Egyéb
I - 6 fizetett hozzájárulásokkal, a tandíjak és a vizsgadijak egy részének felhasználásával, sőt a jelenlegi és szintén "bérjellegű ösztöndíjalapok egy részének a "béralaphoz csatolásával. Mindezek természetesen az uj mechanizmus kibontakozásával, csakis felsőbb szervek engedélyével, országos rendezéssel oldhatók meg. B./ A mertakarított bér alap újraf elosztásá nál egyrészt a tanszékek es az oktatók raérinyisegi es r.iinőségT"aunkájónak nagyobb elismerésére, másrészt az ösztönzés fokozására kell törekedni, Etokintetben a mennyiségi munka és terhelések elismerését a jelenlegi bérrendszerrel szemben tudatosabban kell megtenni, de ezt a viták figyelembevételével nem helyes a pótlékolási rendszerrel megoldani . Ezzel egyrészt az egyetoui /és általában minden magasszinvonalu/ munkával össze nen egyeztethető mennyiségi szemléletet érvényesítenénk, másrészt feltétlenül szubjektív hibákra vezetne az a törekvés is, hogy valamiféle szorzószámokkal Ítéljük meg a különböző természetű tanszékek munkájának mennyiségi és minőségi eltéréseit /pl. gyakorlatok, előadások a külön„ böző tanszékek és oktatók között semmilyen mércével nem hasonlíthatók össze nagy hibalehetőségek nélkül/. A jelenlegi helyzetben különösképpen nem célszerű a mennyiségi ösztönzés pótlékolási irányába haladni. Ennek indokait a,/ az egyetemi minőségi-mennyiségi jellegű munka sérelme és szubjektív hibák nélkül a pótlékolás nem oldható meg; ill. a normák esetleges bevezetése igen nagy körültekintést és előkészítést igényel; b./ a mennyiségi munka korlátozására kell törekedni a bérjellegű ösztönzésnél is /pl. hallgatói óraszám csökkentésének és tárgyösszevonásoknak a tendenciája a pótlékolási bérrendszer esetébon nem érvényesíthető/; c,/ a felosztható összeg évenként nem garantált nagyságú és nem képez kellő alapot a pótlékolási rendszerhez. Á jelenleg mennyiségi ösztönzésre felosztható összeg viszonyla g kevés ahhoz, hogy a terhelések különbségeit ezzel kellő mértékben elismerjük. Egy elhamarkodott intézkedéssel csak le járatnánk a később megalapozottabban és átgondoltabban kialakítható bérrendszert, amelyben a mennyiségi oldal is exaktabban kifejezésre juthatna ; d./ a pótlékolási rendszer nagy adminisztrációval, számfejtési munkával <jár, s olyan ellenőrzést igényel, amelylyel jelenleg nem rendelkezünk, s amelynek megteremtése nem volna arányban a felosztható összegekkel és az eredménnyel. Mindezek figyelembevételével a következő javaslat látszik célszerűnek a felosztható alap ujrafelosztásáras
