Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1966-1967
1967. július 10. - 1. Az Egyetem beszámoló jelentése az 1966/67 tanévről - 2. Az 1967. novemberi tudományos ülésszak végleges programja és közvetlen előkészítés
-> Egyetért Berend elváárssal az esti-levelező oktatással kapcsolatban. A felszabaduló erőket a szakszemináriumi rendszer fejlesztésére kell igénybe venni, mivel ez rendkivül munkaigényes, nagy mértékűén terheli az oktatókat óraszámban is, de elsősorban minőségileg. A szakszemináriumi rendszer a nevelőmunkának is jó lehetőségeit rejti magában. Az oktatók helyzetének megoldása nem képzelhető el a jelenlegi pénzügyi rendszerben. Az alap felemelése nélkül igazán jó megoldást nem lehet találni. Farkas Sándor: A jelentést nagyon jónak tartja, terjedelme azonban kicsit nagy, helyenként tul részletes. Egyes részeket esetleg mellékletben lehetne közölni, pl. a II-III. fejezetben tanszékenként található felsorolásokat. Az u.n. hármas egységgel kapcsolatos viták eredményesek voltak, elvi egyetértés jött létre a különböző területek súlyozásában, de a gyakorlat területén nem ennyire megnyugtató a kép. Az oktatók között vannak olyan hangok, hogy az oktatómunka kerül előtérbe és a tudományos munka háttérbe szorul. Az Egyetem egyes vezetői részéről varrnak olyan gyakorlati megnyilvánulások, amelyek szerint a tudományos fokozatoknak a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítanak. A jelentés a 4. oldalon helyesen fogalmazza meg azokat az eredményeket, amelyeket a nevelőmunka tekintetében elértünk. Helyesek azok a fogalmazások, amelyek bizonyos mértékű megélénkülésről, teendőkről, vagy figyelem felhívásról stb. szólnak. Igaz, ami a nevelőmunka fokozasa tekintetében történt, csak u^y értékelhető, mint felkészités, előmunkálat és még nem eredmeny. A problémázott kezdődik, amikor ezeknek a megvalósításáról van szó, tehát a következő tanév feladatairól. Az Egyetemnek most már a megvalósításra kell irányítania a figyelmet. Az oktatás intenzivvé tételével, a hallgatók önálóbb munkájával kapcsolatban 3ok nehézséget kell leküzdeni. Ez függ a tanmenettől, a metodikától. Pl. a szemináriumi foglalkozások növelése időigényes az oktatók ás hallgatók számára egyaránt. Szerepet játszik ebben a hallgatók minősége ia. A tapasztalatok szerint a hallgatók egy része nem alkalmas ekekre az intenzivebb oktatási formákra. Sz nem jelenthet akadályt az igények emelésére, ezt törvényszerűnek tartja. Tehát bizonyos elit-képzésről van szó, a tehetségek felkutatásának ujabb módszeréről. Uj minőségi lehetőségek nyilnak meg a hallgatók, de nem utolsó sorban az oktatók részére is. Egyetért a lo. oldalon azzal a megjegyzéssel, hogy az előadási formákra nagyobb 3ulyt kell fektetni. Megjegyzi, hogy a magyaros beszédre is figyelemmel kellene lenni, mert a hallgatók kifejező készsége igen alacsony. Hozzá kell tenni, hogy egyes oktatóknál is vannak hibák e téren.