Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1966-1967

1967. május 29. - 1. Az 1967/68. tanév tanterve, valamint az oktatási reform néhány időszerű kérdése. Előadó: Bikics István oktatási rektorhelyettes - 2. Javaslat a terv-matematika szak képzési rendjére. Előadó: Kovács Géza, az Általános Kar dékánja - 3 A szervezés és vezetés oktatásának további fejlesztésével kapcsolatos feladatok Egyetemünkön. Előadó: Varga Sándor tudományos rektorhelyettes - 4. Javaslat a doktori szabályzat módosítására. Előadó: Gergely István, a Rektori Hivatal vezetője

í -21­hetetlen egyéni "gazdálkodásnak". A tanszéki ''"műhelyük 5' kedvező hangulata és munka lendüle­te ellenére szót kell ejteni bizonyos hiányosságokról is. Wáliány szakmai területen nem elég lendületes a fejlődés. Főképpen azok­ra a szakterületekre vonatkozik ez, ahol a külső szakmai intéz­ményekkel és szervekkel való kapcsolat hiányos vagy egészségte­len, és a szakmai vélemények kicserélésében, a tapasztalatok meg­beszélésében pangás vagy bizalmatlanság figyelhető mag. Az ok­tatók által végzett nevelomunka a számos eredmény ellenére sem minden területen kiolégitő. A tapasztaltabb, irányitó-vezető funk­ciót betöltő oktatók többsége keveset érintkezik a hallgatóság­gal. A szakmai jellegű továbbképzés területén mindhárom kar eléggé egyöntetűen számos hiányosságot emel ki. Legfőképpen az oktatók matematikai továbbképzését éri jogos birálat. A kezdeti fellángolást fokozatos lemorzsolódás követte, s igen kevesen tartottak ki akár a 24o órás, akár a 9o órás csoportokban. E je­lenség mögött többnyire nem az érdektelenség rejlik, hanem első­sorban a terhelés, a folyamatos felkészülést gátló tényezők tö­mege, Másfelől azt is figyelembe kell vonni, hogy oktatóink in­kább a célratörő, nagyobb energia igénybevétele nélküli, gyorsan alkalmazható matematikai megoldásokat szeretnék elsajátítani, mig e tanfolyamokon inkább az elvont absztrakciók, nehezen kö­vethető logikai levezetések domináltak, s aranylag kevés gyakor­lati vonatkozású eljárást ismerhettek meg. A nyelvtanulást il­letően valamivel kedvezőbb a helyzet; ugy tűnik, hogy a közvet­len ösztönzők itt kézzelfoghatóbbak s nagyobb hatást fejtenek ki. 2. A tanév folyamán számos egyetemi tanári, illetve egyetemi docensi elő lépte té si jav a slatot targyaltunk s részben terjesz­tettünk blŐV A "jfAvásTatok~ ma jd mindegyike indokolt és érdemben figyelembevehető volt, mégis szükséges felhívni a figyelmet ar­ra, hogy összességében bizonyos túllépés mutatkozik a háromé-'. ~ káderfejlesztési tervhez képest. A tanársegédi és adjunktusi állományban még nagyobb számú előresorolás! javaslattal foglalkoztunk. Itt vitát váltott ki a fiatal oktatók gyors - talan egy-két területen valóban tul gyors - előrejutása, A vitákban elhang ott érvelések megfonto­landók. Egyrészről ugyanis sok fiatal oktatónk igen jelentős terheket vállal óz oktató-nevelő ás tudományos munkában, s ezt az illetékes tanszékvezetők valamilyen formában honorálni is kí­vánják. Érvként leginkább az Egyetemen kivüli területeken dol­gozók jobb anyagi helyzetét, kereseti lehetőségét hozzák fel, a.d valóban fennáll. Mégis mog kell említeni, hogy az erkölcsi megbecsülést jelentő tényezőket nem alkalmazzuk kellő mértékben és hatékonysággal. a nyagi v onat kozásu problém ák más vetületben is érzé­kenyen bcfoly as oTj~á k ká'dGrmuhífánk'aTrT'őképpan a vezető beoaztás-

Next

/
Oldalképek
Tartalom