Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1966-1967

1967. május 29. - 1. Az 1967/68. tanév tanterve, valamint az oktatási reform néhány időszerű kérdése. Előadó: Bikics István oktatási rektorhelyettes - 2. Javaslat a terv-matematika szak képzési rendjére. Előadó: Kovács Géza, az Általános Kar dékánja - 3 A szervezés és vezetés oktatásának további fejlesztésével kapcsolatos feladatok Egyetemünkön. Előadó: Varga Sándor tudományos rektorhelyettes - 4. Javaslat a doktori szabályzat módosítására. Előadó: Gergely István, a Rektori Hivatal vezetője

-2anyagok kidolgozásában; tanszékeink többségénél a tudományos igényesség növekedése; az u.n. hármas egység: az oktató, tudományos és nevelő munka szerves egységének-kölcsönhatásának tudatosítása ás lépések ennek gyakorlati megvalósítása irányában; a hallgatóinkkal szemben támasztott követelmények józan mérsékletü, de határozott emelése. Az utóbbi években növekedett Egyetemünk tekintélye, tudományos rangja is. Több oktatónk szerepet vállalt országos szintű ideológiai vitákban; előadásokkal, cikkekkel, könyvekkel bekapcsolódott közgazdasági-tudományos életünk formálásába. Oktatóink fokozódó mértékben járultak hozzá kutatómunkájukkal a szocialista épités gyakorlatában felmerült problémák megoldásához; számosan résztvettek a gazdasági mechanizmus reformját előkészitő munkálatokban, ill,, ebben a tárgykörben fejtettek ki tudományos tevékenységet. Mindez összefügg a közgazdasági munka jelent őségének általános felismerésével, a közgazdaság- ás általában a társadalomtudományok szerepének nagyobb súlyával, a társadalmi igények növekedésével. Eredményeink tehát elsősorban hazánk általános politikai, gazdasági, kulturális fejlődésében gyökereznek; másrészt abban, hogy a marxista közgazdaságtudomány müvelése éppen az elmúlt években lendülhetett igazán előre; végül - de nem utolsóként - abban, hogy fiatal Egyetemünk éppen erre az időre nőtt fel, "nagykorásodott", kezdett felzárkózni régibb multu, gazdagabb tudományos tradíciókkal, tapasztaláabb oktatógárdával rendelkező társintézményeinkhez. Jellemző e tekintetben, hogy mig 1963 nyarán Egyetemünk 214 egész- és félállású oktatója közül 13 volt professzor, 35 docens és 96 adjunktus, addig most 255 oktatónk sorában 17 egyetemi tanár, 58 docens ás 116 adjunktus tevékenykedik, s számuk az esedékes kinevezésekkel nyilván hamarosan tovább gyarapodik. A fejlődés, az eredmények ellenére számos fontos kérdés részben vagy egészben megoldatlanul maradt. Oktatási reformunk végrehajtásának mindmáig homályos pontja az u.n. zárógyakorlat megvalósítása, valamint a végzős hallgatók elhelyezésének megfelelő megoldása. Szinte érintetlen feladat a kötelező óraszámok