Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1966-1967

1967. január 30. - 1. Néhány ideológiai-politikai kérdéssel kapcsolatos feladataink egyetemi oktató és nevelő munkánkban az MSZMP IX. kongresszusa tükrében. Előadó: Erdei György docens, a PB agit.—prop. titkára - 2. Szóbeli tájékoztató a VIII. Országos Diákköri Konferencia előkészületeiről. Előadó: Varga Sándor tudományos rektorhelyettes

Szép Jenő taxiszékvez. egy. tanár hozzászólása az Egyetemi Tanács 1967. január 3o-i ülésének 1. napirendi pontjához, amely utólag, Írásban juttatott el a rektorhoz: "Á tárgyalt anyagban, de a hozzászólásokban is komoly helyet kapott a szocialista társadalmakban /és igy nálunk is/ jelentkező' un. ellentmondások problémája. Minthogy ezek az ellentmondások kihatnak az egyénnek a társadalommal, a politikai rendszerrel szembeni magatartására, nyilvánvaló az ellentmondások fontos gyakorlati vonatkozása /a "szembeni" kifejezés itt nem a "szembenállót" kivánja helyettesíteni/. Filozófiai szempontból megkülönböztetünk antagonisztikus és nem antagonisztikus ellentmondásokat. Az irásos anyag és a hozzáshólások is hangsúlyozzák azt a tényt, hogy a szocialista társadalomban jelentkező ellentmondások nem antagonisztikusak és furcsának, sőt érthetetlennek kell minősíteni azt a közömbösséget, szkepticizmust, amelyet a társadalom számos területén és hallgatóink között is tapasztalhatunk. Elhangzottak javaslatok az ilyen negatív jelenségek kiküszöbölésére, vagy legalábbis csökkentésére. Ilyenek pl. az ellentmondások megfelelő őszinte feltárása, nera antagonisztikus jellegének hangsúlyozása, a szocializmus perspektívájának vázolása stb. A felvetett kérdésekkai kapcsolatban legyen szabad néhány meg# jegyzést tennem, amit - ugy vélem - helytelen lenne figyelmen kívül hagyni. Minden társadalomban, igy a szocialista társadalmakban is szükségszerűen jelentkeznek ellentmondások. Filozófiai sikon maradva az ellentmondások antagonisztikus és nem antagonisztikus szétválasztása alapvető és elegendő. Azonban ugy gondolom, hogy "gyakorlati" szempontból nem, márpedig itt - amint már emiitettem - a gyakorlati vonatkozást figyelembe kell venni. Az ember "végességi" feltételeiből /helyben, időben, energiában stb. való korlátozottság/ következik, hogy egyes nem antagonisztikus ellentmondások gyakorlatilag antagonisztikusként hatnak. Ha bizonyos ellentmondások vagy az ellentmondások valamely csoportja kihatásaiban túlságosan /esetleg nap mint nap/ érezteti létezését a gyakorlatban, gyakori bosszúságot okoz a mindennapi életben /ilyenre számos ^élda van/, akkor ezek a jelenségek negatív társadalmi hatását nem vagy alig egyensúlyozza annak tudata, ho^y itt filozófiai értelemben nem antagonisztikus ellentmondásról van szó. Ah ilyen ellentmondások nem antagonisztikus voltuk ellenére antagonisztikusként hatnak. Ide tartoznak azok az ugyancsak a mindennapi gyakorlatot érintő ellentmondások, amelyek kiküszöbölése időben túlságosan távolinak tűnik vagy éppen időpontot sem lehet adni kiküszöbölésükre. Pl. ha valamely cél lo-2o év alatt látszik elérhetőnek, miközben "egyénileg" 1-2 éven belül elérhetőnek kellene lennie, hatásában antagonisztikus lesz.