Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/2

1966. július 6. - 1. Jelentés az Egyetem 1965/66. tanévi munkájáról. Előadó: Pach Zsigmond Pál - 2. Az oktatási módszerek korszerűsítésének eddigi tapasztalatai és további teendői. Előadó: Kovács Géza dékán - 3. A szakszemináriumok, a szakmai gyakorlat, a zárógyakorlat és a szakdolgozat készítés egységes rendszerének kialakítása. Előadó: Kövér Károly dékánhelyettes - 4. Egyebek

-22fts B e r e i Andor: Néhány kérdésre még a szakszemináriumokkal való foglalkozás előtt szeretne kitérni. Az Altalános Kar referátumában meggondolandónak tartja az Egyetem fejlesztését illetően azt, amit főként a nemzetközi'kapcsolatokkal összefüggésben fejt ki, hogy az Egyetemnek nem annyira a konkrét^részletismeretek közlésére kell koncentrálnia tevékenységét, hanem a szilárd elméleti megalapozásra. Ez nem uj gondolat, de helyes ezt újból határozottan leszögezni. Ez minket bizonyos mértékig figyelmeztet arra, hogy ne tulozzuk el a szakositást. ^rre volt és talán még 01a is van tendencia. Ez nem azt jelenti, hogy a szaktárgyakat száműzzük, de száműzni kell a differenciált szakositás továbbfolytatását. Egyetért azzal, hogy a jelenlegi feltételek mellett tárgyaljuk a kérdést, tehát nem javasolja, ho^y a szakok számát csökkentsük, de semmiképp ne növeljük és perspektívában véleménye szerint csökkenteni is kell. Pl. jobb volna egy elméleti és tervezési szak, mint egy külön általános elméleti és külön terv-mat. szak. A terv-mat. szak ma azért kell, hogy kiképezzük a matematikához értő közgazdászokat, de a jövő perspektíva szempontjából olyan szilárd matematikai tudással rendelkező közgazdászokra van szükség, akiket tervezési és elméleti munkára jól lehet használni. Általában a szakositás bizonyos mértékű visszaszorítását kell szem előtt tartani, annál is inkább, inert a megreformált mechanizmus a konkrét részletismeretek felhasználhatóságát erősen kérdésessé teszi, Minden vállalatban erősen változni fognak a feltételek ás azok a részletisrneretek, amelyekre ott a közgazdászoknak szükségük lesz. Ellenben általános elméleti tájékozottságra feltétlenül szükség lesz, annál inkább, minél nagyobb a vállalat önállósága. Törekedni kell arra, hogy a hallgatók - és nem utolsó sorban az oktatók - minél szorosabb kapcsolatban legyenek a gyakorlattal, megismerjék még az egyetemi évek alatt, mi^a vállalat, hogyan néz ki a közgazdász munkája a vállalatnál, de ez a munka sokkal önállóbb, szélesebbkörü lesz, mint eddig. Másik megjegyzése erősen kapcsolódik az óraszámok és^főleg az előadások" óraszáma leszállításának kérdéséxiez. Erősen^ meg kell gondolni nemcsak az óraszám csökkentésének mértékét, hanem az óraszám jövőbeli arányait is. Függően a tankönyv, jegyzet mibenlététől, ae reltétlenül eros megfontolás tárgyává kell tenni az előadások, szemináriumok aranyát. Alapozó"tárgyaknál, ahol volt szeminárium, ott általában ^ tankönw, jegyzet volt és előadás is, ugyanazon kérdésekről. Ha ténylegesen komoly változást akarunk a módszerekben, azt a szabályt feltétlenül meg kell szüntetni, a tankönyv egyes fejezeteihez fűződjék vagy előadás vagy szeminárium, de ne mindkettő együtt, mert különben nehéz lesz az óraszámot csökkenteni. Ez teszi lehetővé, hogy ahol a tankönyv nem