Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/2

1966. július 6. - 1. Jelentés az Egyetem 1965/66. tanévi munkájáról. Előadó: Pach Zsigmond Pál - 2. Az oktatási módszerek korszerűsítésének eddigi tapasztalatai és további teendői. Előadó: Kovács Géza dékán - 3. A szakszemináriumok, a szakmai gyakorlat, a zárógyakorlat és a szakdolgozat készítés egységes rendszerének kialakítása. Előadó: Kövér Károly dékánhelyettes - 4. Egyebek

-1711$ függést, amely egyik szükséges feltétele - ha nem is elégseges feltétele - e probléma megoldásának. Jó jegyzet, jó tankönyv mint feltétel: ennek egyik mozzanata, hogy tömör tankönyv. Tehát nem a tömör tankönyv'a feltétele az óraszám csökkentésének, hanem a jó tankönyv, ennek kritériumai közé tartozik a tömörség is. Azért hangsúlyoztuk a tömörséget, mert a tanszéki ás kari jelentések ebben a tekintetben mentek legmesszebb az önkritika vonatkozásában ás szinte egyértelműen szögezték le, hogy ebben kevés előrelépés történt. Polinszky elvtárs utalt arra, hogy a szakkönyv, ill. kézikönyv szerepét a jelentés nem érinti és nem érintik a 2-3. napirendi pont anyagai sem, pedig ez igen fontos dolog. Ha jelennek meg a közgazdaságtudományok terén különböző szakkönyvek, azt lehet mondani, hogy e tekintetben is igen nagy feladatok várnak Egyetemünk oktatóira. Ilyen esetben azonban a műfaji, elvi, oktatásbeli disztinkciót tankönyv és kézikönyv között következetesen szem előtt kell tartani. Hogy a heti kötelező óraszámok csökkentésének irányában kell haladni, a hozzászólások és Polinszky elvtárs hozzászólása után már nem kell indokolni. A mult ezzel kapcsolatos hozzászólásokban megvilágitást nyert: Kovács elvtárséban a mult egyik oldala, Barna elvtárséban a másik oldala, - igy a kép teljes. Polinszky elvtárs azt mondta, hogy a anisz-" tériumnak önkritikusan kell néznie a 2-3 évvel ezelőtti álláspontot, az általános 28-3o-as heti óraszámot, azonban méltán használhatjuk az önkritika fegyverét saját magunkra nézve is. Nem egészen ugy volt, hogy kizárólag a felső nyomás téritett el attól az álláspontunktól, hogy az óraszámokat csökkenteni kell, hanem voltak ennek élharcosai ás olyanok is, akik könnyen "beleélték" magukat az óraszám nagyobb volumenébe. Visszaemlékezhetünk 4-5 esztendővel ezelőttre is, amikor nem a Minisztérium, hanem saját tanszéki álláspontjaink voltak a korlátai az óraszámok csökkentésének, különféle okok miatt. Ezzel összefüggésben kell utalni arra is, hogy a speciális kollégiumok megszületése nem az óraszám "kitöltési szükségletének" következménye. Korábban is magas óraszámmal dolgoztunk, másrészt az alternativ, speciális kollégiumok az 'oktatási reform fontos elvi-tartalmi elemei és nem az a meggondolás szülte, íiogy az óraszámokat valamivel kitöltsük. Amikor az óraszám csökkentése irányába megyünk, ez semmiképpen sem jelenti, hogy a speciális kollégiumokat, alternativ tárgyakat feladjuk. A tanszékek fejlesztésének, felosztásának, tanszéki csoportok létesitésének kérdését Polinszky elvtárs többoldalúan világi totta meg mind általában, mind Egyetemünk körülményei között. Teljesen egyetért ezzel a sokoldalú megvilágitással , azzal, hogy nálunk is meg kell vizsgálni a különböző tenden-