Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/2

1966. július 6. - 1. Jelentés az Egyetem 1965/66. tanévi munkájáról. Előadó: Pach Zsigmond Pál - 2. Az oktatási módszerek korszerűsítésének eddigi tapasztalatai és további teendői. Előadó: Kovács Géza dékán - 3. A szakszemináriumok, a szakmai gyakorlat, a zárógyakorlat és a szakdolgozat készítés egységes rendszerének kialakítása. Előadó: Kövér Károly dékánhelyettes - 4. Egyebek

-14110 kapjuk azokat a hatásköröket, amelyek lehetővé teszik az egyetemi gazdálkodás korszerű alapokra helyezését. Igen lényeges kérdés, hogy az egyetemi vezetés, bele értve a gazdasági vezetést, a hallgatókkal Kapcsolatos oktatási adminisztrációt - amely szinte loo éves módszerekkel dolgozik, pontatlan és nem gazdaságos - uj alapokra térjen átl A Minisztérium munkálkodik ezen, ehhez az Egyetem máris megadta a segítséget, ezt szeretné megköszönni és egyúttal további segitséget is kérni, pl. abban, hogy a bérgazdálkodásra vonatkozólag kicsit konkrétebb javaslatokat tegyen az Egyetem vezetősége. Minden körülmények között azt szeretnénk elérni, hogy az egyetemek hatásköre minden téren bővüljön, minden kérdés ott dőljön el, ahol ahhoz értenek. Pl. egy program jóváhagyása nem képezheti 'a Minisztérium hataskörét. A tantervi kereteket, a képzési célt kell a Minisztériumnak meghatároznia, ezen belül a programokat az Egyetem rektorának, de nem is biztos, hogy rektoranak, kell jóváhagynia, mert Réczei elvtárs emiitette, hogy egyes esetekben egy-egy tananyagot formális dolog kari tanács elé vinni. Ez lényegesen egyszerűsíteni fogja az ügyetem vezetését ás ugyanakkor helyére teszi a felelősséget és a cselekvési szabadságot is. A jelentés aránylag elég ka?eset, de a hozzászólások többet foglalkoztak a tanszéki szervezés, szétválasztás, összevonás stb. kérdésével. Az a javaslata, hogy Összefüggésében, kicsit nagyobb távra dolgozza ki az Egyetem tanszékfejlesztési tervet, ne csak azt vizsgálják, hogy elvileg és elméletileg mi lenne jó, hanem azt is, hogy káderekkel, személyi és tárgyi feltételekkel hogyan lehet ezt a fejlesztési tervet alátámasztani. Amikor ez megvan, akkor kell mint hálózatfejlesztést megtárgyalni ás állást foglalni. Elhangzott Szabó elvtárs részéről, hogy a tanszékek osztódása ellentétes a Minisztérium azon törekvésével, hogy "öreg" egyetemeken össze kiván vonni tanszékeket. Nem ellentétes, mert ott sem azt mondjuk, hogy l'art pour l'art vonjanak össze tanszékeket, hanem ahol nem indokolt külön tanszék, vagy ahol önös szempontból jött létre tanszék, azt szüntessék meg, vagy alakítsanak egyetemi intézetet önálló tanszéki csoportokkal. Nem biztos, hogy helyes dolog feldarabolni a szaktanszékeket apró tanszékekre, helyes lenne tanszéki csoportokat összefogni, egy szervezeti egységbe összefoglalni. Gazdaságosság, könyvtár-ellátás stb. szempontjából megnyugtatóbb fejlődési lehetőséget adnak az ilyen nagyobb szervezeti egységek. Nem ismeri részleteiben a helyzetet, de nem hiszi, hogy a tanszék nagyságát az oktatók létszáma határozza meg va>y a terület, a négyzetméterek száma. Van és volt olyan szemlélet, hogy van bizonyos nagyság, amelyen felül már nem lehet kézbentartani és vezetni; ilyen esetben érdemes meg-