Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/2

1966. július 6. - 1. Jelentés az Egyetem 1965/66. tanévi munkájáról. Előadó: Pach Zsigmond Pál - 2. Az oktatási módszerek korszerűsítésének eddigi tapasztalatai és további teendői. Előadó: Kovács Géza dékán - 3. A szakszemináriumok, a szakmai gyakorlat, a zárógyakorlat és a szakdolgozat készítés egységes rendszerének kialakítása. Előadó: Kövér Károly dékánhelyettes - 4. Egyebek

-12mind olyan kérdések, amelyek az elmúlt tanévnek jelentős állomásai ás eredményei. Ezt a jelentés is helyesen emeli ki. Az eddigi felszólalások igen sokszor érintették az óraszámok csökkentését, 111. az önálló munkára nevelés kérdését. A minisztériumnak önkritikusan kell ezt a kérdést felvetni, mivel valamiféle országos sablon alakult ki, merev óraszámokban való gondolkodás, sőt ezen belül a gyakorlat-elmélet arányának kicsit fétis-szerű megfogalmazása jellemezte 3-4 év előtti munkánkat. Anélkül, hogy itt bármilyen vonatkozásban a "reform reformjáról" beszélnénk, az eddigi tapasztalatokat leszűrve, felülvizsgálatok alapján helyes néhány kérdésben előrehaladni. Egyértelműen az óraszám csökkentése mellett van, az elméleti óraszámok csökkentését előrehaladásunk, oktató-nevélőmunkánk pozitiv, biztató fejlődésének tartja. Ha bárrailyen "klasszikus" elvek fenntartása miatt nem lépünk előre, a valódi tartalmi kérdések fognak elsikkadni. Tehát fokozott mértékben szeretné az Egyetemi Tanácsnak javasolni, hogy a kötelező óraszámok csökkentése, ill. az előadások helye, szerepe megvizsgálása a jövő évi munkának egyik igen sarkalatos, centrális pontja legyen. Sz kétségtelenül egyes helyeken tartalmi kérdések felülvizsgálatát is szükségessé fqgja tenni, de merev szabályok miatt ragaszkodni a 3-^évvel ezelőtt kialakitott normához és ez által a fejlődést gátolni, nagyon helytelen volna. A minisztérium azt tervezi, hogy az egyetemi programok és tantervek finomitása terén igen jelentős önállóságot ad az egyetemeknek, mert teljesen helytelen, hogy a továbbfejlesztési munkában valamiféle "csucselvtől" vezérelve, bürokratikus jóváhagyási processzusokkal dolgozzanak. Az előadások szerepévei-helyével füg^ öss^e a jegyzet, tankönyv, de a szakkönyv ás zsebkönyv kérdésé is. általános tapasztalat, hogy nem deffiniáltuk helyesen ezen különböző műfajok helyét és szerepét az egyetemeken. Ha általában beszélünk, akkor feltétlenül a jegyzet terjedelmének csökkentése mellett kell állást foglalnunk, mert az nem zsebkönyv és nem Szakkönyv, hanem olyan oktatási segédlet, amely a tömegoktatás sikeres lebonyolításához feltétlenül szükséges. A

Jtankönyvet nem tartja szakkönyvnek; a tankönyvnek elsősorban a kötelező tananyagot kell pedagógiailag" okosan, világosan felvázolnia, de nem szabad olyan^terj edelmesnek lennie, mint az igen szép számmal megjelenő szak-, ill. zsebkönyveknek. Az egyetem tankönyvkiadási terve és a hozzá fűzött ivszámok kissé túlzottak. Ugy érzi, helyes lenne elvi vitákkal tisztázni - ahogy több elvtárs is emiitette - a jegyzet, taa-