Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/1
-9Sas Kövér Károly: iSla53orban az eilantmondásokkal szeretne foglalkozni. felmerül a kérdés, ho^y az irányi tó azerv adhat-e olyan utasitást a vállalat részére, araeiy rontja aarrnk eredményét, a nyereséget és ha ilyen utasítást ad, rendelkezik-e megfelelő alappal, hogy a vállalatnak a nyereség kiesést pói >1 ja. allén.ezo esetben sérelem éri a vállalatot Ss dolozáit. » koncepció az, hogy a vállalat munkájúnak irányításában a nyereséget kell a központi helyra tenni, ugyanakkor a 12. oldalon az utolsó bekezdésben szó van adminisztratív eszközök alk. Íjazásáról is. Ha sor kerül adninisztrativ eszközök alicali&azására, akkor kl valiaija ennok következményeit ? *'s felveti azt a *érdéat is, hogy tönkremehet-e a vállalat ia ha igen, ennek milyen következményei vannak a vezető dolgozókra ás azokra a szervekre, ameiyekXKX utasítást adnak a vállalatnak. Ez azért is rendkivUl fontos kérdés, mert a külkereskedelmi mechanizmusnál az általában ha igáulyozott nyereségre é ülo inechaniaauBt bizonyos mértékben atszabdaiják egyáb más tervezett intézkedések, ^yers elvtárs cikkében azt irta, hogy a külkereskedelem irányításában a központi helyet a devizális renuszaroeíC Kell biztosítani, libben oa anyagban iá áll, hogy biztosítani kell a külkereskedelmi forgalom hatékony központi irányitásat a külkereskedelmi tervek alapján, stb. x-őleg a kiviteli ás behozatali engedélyek rendszere sérti a nyereségre, ili. valutaris rendszerre épülő ösztönző rendszert a külkereskedelemben, ili. a külkereaxo Jelege termelő vállalatoknál. Felmerül az a gondolat, hogy amennyiben ipari is külker, vállalatnak viszonylag nyereséges exportra valamilyen meggondo1 is folytán nem adnak kiviteli engedélyt, felkarul az a körülmény, ho ;cy emiatt a tercelő és a külker, vállalat is nyeles? gtől esik el. Ismét kérdés, hogy ki adja a kivit-iii engedélyt is aki ezt megtagadja, rendelkezik-e megfelelő alapokkal, ho,y a kieső nyereséget pótolja. fl erül az a kérdés is, amennyiben a vállalatok vezet 'i széleskörű jogot kapnak a rnunkaerSgazdálkodásban, akkor a munkaerő mozgását is viszonylag szabaddá kell tenni, a kvalifikált munkaerő elsősorban olyan intézményekbe koncentrálódjék, amelyek a iegkedvezőboen dolgoznak.
