Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/1
1965. november 1. - 1. Az Egyetem 1965-68. évi káderfejlesztési terve. Előadó: Kovács Károly, a Személyzeti Csoport vezetője
Megitelésünk szerint a kaderfejlesztesi tervek hiányosságainak zörae abból ered, hogy nem mindig kaptak jelentőságüknek megfelelő súlyt, még sokan nem vették komolyan azokat. Ennek egyik legfőbb jele az volt, hogy egjre inkább elsikkadt a fejlesztési terv évenkénti ellenőrzése és felülvizsgálata", nem történtek meg a kívánatos kiegészítések és módositások. Erre pedig feltétlenül szükség lett volna, mert ugyan öt év .nem nagy idő, a hosszabb távra vonatkozó konkrét egyetemi feladatok kijelöléséhez mégis aránylag hosszú, s ezért az időszakonkénti fel ülvizsgalat ss kiegsszites nem nélkülözhető. X káderfejlosztési tervekben kijelölt feladatok megvalósítása legfőképpen az egyes tanszékekre, a tanszéki oktatókra hárult. Az e téren elért, ás az előbbiekben méltatott eredmények mellett azonban fel kell figyelnünk azokra a hiányosságokra, amelyek a tanszákvezetés plégtelenságéből származtak, A tapasztalataink szerint a tanszékvezetők nem kis része formálisan kezelte a káderfejlesztési terveket, nem nyújtott érdemben segitséget a tanszék munkatársainak, nem volt következetes a számonkérésnél. Ilyen körülmények mellett nem volt kielégitő a káderfejlesztési tervek ellenőrzése sem, és a tanszéki oktatók figyelemmel kisérése is csorbát szenvedett, amelynek szembetűnő külső jele az oktatói minősítések elhanyagolása volt. Az elmúlt öt évben tanszékeinken számos uj, fiatal oktató kezdte meg munkáját. A káderutánpótlás és a tanszékre került uj oktatók nevelése nem ment mindig zökkenő-mentesen. Bár a tanszéki ás kari káderfejlesztési tervek elég megalapozottan jelölték meg a káder-utánpótlás útjait és forrásait, az uj állások betöltésénél nem egyszer kapkodás, megalapozatlan intézkedés történt, nem mindig a reális szükségletek érvényesültek, hanem időnkent az élelmesség va^y szubjektiv, egyéni akciók hoztak uj oktatókat az üres állásokra. Hasonlóképpen nem lehetünk elégedettek a kádernevelés módszereivel sem. A kiváló hallgatókkal való foglalkozás, tanszékekhez való kapcsolása igen vontatottan történt, s a gyakornokként visszatartott hallgatók oktatónevelő és szakmai feladatainak kijelölése, előrehaladásuk operativ ellenőrzése nem volt kielégitő. Az elmúlt évek munkájának értékelésekor több alkalommal szóbakerült az oktató-nevelő és tudományos munka egysége és ennek arányai. Az észrevételek legfőképpen arra irányultak, hogy nem mindig sikerült megfelelő.arányokat kialakítani az emlitett területen. A káderfejlesztási tervek értékelésekor rendsze8o5/L96 I5. l5o old.
