Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/1

1965. december 13. - 1. Az Ipargazdaságtan tankönyv vitája Opponensek: Berei Andor tanszékvezető egyetemi tanár, László Imre tanszékvezető egyetemi tanár, Ollé Lajos tanszékvezető egyetemi docens - 2. Az Egyetem szervezeti és működési szabályzatának tervezete. Előadó: Csanádi György tanszékvezető docens

Nem kivan az anyagra ugy kitérni, ahogy a bírálók tették, mert világos, hogy vannak olyan megállapítások, amelyek az ujabb kiadás során korrigáihatók. Amivel hozzá tud járulni a vitához, az az, hogy a gyakorlatban hogyan látják a kérdést, a könyv által tanítottak ás a valóság között van-e lényeges áifferencia. Ilyen különbség van, de ez nem a könyv hibája,"kagy hanem hogy ez a tudomány még a gyakorlatban nexa eléggé él; bár nagyon jó lenne, ha már minden vezető, közgazdász ismerné az ipari tárcáknál. Ebben az esetben talán elkerülnénk olyan hibákat, hogy megtörténik égy átszervezés anélkül, hogy a résztvevők nagy része világosan ismerné a különbséget a tröszti vagy nagyvállalati forma között. Tehát van még szakadás az ipari gyakorlat és a tananyag között.Bár a könyv rendkivül sok kérdést érint, ez a fejlődésnek ebben a szakaszában szükséges volt és később fog kiforrni, hogy mi az, amit más tananyagokban kell megmutatni. A könyv irói nehéz helyzetben vannak, mert számukra "peches" időszakban került a könyv birálatra. Ha nem került volna napirendre a gazdasági irányítási rendszer felülvizsgálata, akkor az anyagot sokkal stabilabbnak lehetne Ítélni. Veleménye szerint az uj kiadást illetően csak a következő ötéves terv vége felé lesz olyan nyugalmi szakasz, amikor rögzíteni lehet a helyzetet. Ezek a problémák fejlődésben lévő fogalmak. Az anyagot olvasva, meg kell mondani, hogy alapjában nagyon érdekes, jó, pozitív Összefoglalás, Van egy-két olyan rész, amelylyel kapcsolatban u^y látszik, hogy a gyakorlatban nem egészen ugy van vagy nem egészen igaz. Különösen a nemzetközi munkamegosztással kapcsolatos állásfoglalásra gondol, ahol bár az idézetek egzaktak, mégis ebben a témában van a ljgtöbb lehetőség arra, hogy az olvasót olyan gondolatra késztesse, hogy ez valami "illedelmes", "vonalas" dolog, a valóságban nem igy van, csak ezt nem lehet megmondani. Itt kell jobban aláhúzni, hogy olyan ország szempontjából, mint mi vagyunk, ez mennyire életbevágó és kell mutatni a fékező erőkre is, amelyek a nyilvánvaló érdekek ellenére a kelleténél lassúbb előrehaladást okoznák. .Vajon elég ismeretanyagot közöl-e a könyv: véleménye szerint az anyag ilyen szempontból kielégítő. Rá kell azonban mutatni arra, hogy nagyon szeretnénk, ha a könyv közgazdasági gondolkodásra nevelne,' egy kalkulativ felfogásra, amely ma sajnos nagyrészt hiányzik és amely értékes segítséget jelentené, ha ez az Egyetemről kikerülő szakembereknek eros oldala volna. Pl. ami a műszaki fejlesztés kérdésével kapcsolatban az anyagban szerepel, azt teljesen osztani lehet, a gyakorlatban azon.;an a "fő problémák mégis azzal a feszültséggel állnak összefüggésben, hogy egyfelől túlságosan autarchikus szemlélet van az iparban, másrészt pedig nem világos pl. a gépiparban a túlságosan széles profil ás a rendelkezésre álló fejlesztőerő közötti feszültség. Ezért van az, hogy a licensz-politikáról teljesen helytelen gyakorlat alakult ki, hogy a fejlesztési erő koncentrálása, a kutatás gazdaságtana- nagyon gyerekcipőben jár.^Ilyén szempontból nagyon^hasznosnak tartaná az anyag kibővítését.