Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/1

1965. december 13. - 1. Az Ipargazdaságtan tankönyv vitája Opponensek: Berei Andor tanszékvezető egyetemi tanár, László Imre tanszékvezető egyetemi tanár, Ollé Lajos tanszékvezető egyetemi docens - 2. Az Egyetem szervezeti és működési szabályzatának tervezete. Előadó: Csanádi György tanszékvezető docens

-14E fejezetben a következőket olvashatjuk: "A szocializmus építése során, de magában a megvalósult szocializmusban is fejlődnek a termelési viszonyok. iSz a fejlődés, amely szorosan összefügg a termelőerők fejlődésével, a szocialista ipar irányitásában módszerbeli változásokat hozhat." finnek elolvasása után jó lenne megtudni azt, hogy az iparban ^átirányítási rendszer milyen kapcsolatban van a termelőerőkkel, termelési viszonyokkal és miiel érvényesül a társadalmi tudatosság: az objektiv gazdasági törvényekkel. Választ várnánk ezekre a kérdésekre, abban az összefüggésben, hogy a három alapvető gazdasági tényező hogyan determinálja egyrészt az irányítás megszervezését, másrészt az irányitás módszereit. A gazdasági vezetés feladataival foglalkozva sorra veszi a vezetés funkcióit, tervezés, szervezés, utasitás, koordinálás, ellenőrzés. 31mosódik azonban a közöttük lévő különbség. Xpp azért beszélhetünk róluk külön, mert mindegyiknek megvan a maga sajátos jellege, És ennek bemutatása hiányzik, vágy nem kielégítő. Pl. általánosságban szó van a szervezésről, de megfeledkezik a szervezés legfőbb funkciójáról: a tervek megvalósításakor szükséges eszközök biztosításáról. Aki elmélyülten tanulmányozza a tananyagot, nem téveszti szem elől a következő megállapítást: "A vállalatok közötti érdekellentét, valamint a vállalatok és a népgazdaság érdekazonosságának dialektikus egysége fontos követelmény, amelynek minél tökéletesebb megvalósítása a központi irányítás döntő fontosságú feladata." /156. oldal./ Xa ezt a formulát végiggondoljuk, a következőkhöz jutunk: a szerző nem veszi figyelembe azt, hogy az érdekek dialektikus ellentétpárként objektíve jelennek meg, tőlünk függetlenül léteznek, önmagukban egymást kölcsönösen kizárják, de ugyanakkor egymást feltételezik. Véleményem szerint a dialektikus egységet nem lehet kívülről a jelenségekbe bevinni, következésképp nem lehet követelmény. A központi vezetés felismerheti és beavatkozásával olyan viszonyokat teremthet, amelyek alapján közöttük minőségileg uj kapcsolat jön létre. Az ütemmel kapcsolatban: Az ipari termelés növekedési ütemére mint a gazdasági növekedés ütemére általában számtalan közgazdasági és más jellegű tényező van befolyással. A szerző ezek közül kiemeli a szerinte leglényegesebbeket, üdvözlendő, hogy az ip rí termelés fejlodesének ütemével kapcsolatban emliti az életszínvonal befolyását. Hosszú időn keresztül a közgazdasági munkában nem foglalt el jelentősebb helyet a szemelyes fogyasztás a gazdasági növekedés vizsgálatában. A lakossággal,