Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1964-1965

1965. május 3. - 1. Egy tanári és docensi pályázatok elbírálása. Előadó: dr. Kovács Károly adjunktus, a Szem. Csop. vezetője - 2. A nappali, az esti és levelező tagozat operatív tanterve az 1965/66. tanévre. Előadó: Bikics István oktatási rektorhelyettes - 3. A szakmai /termelési / gyakorlatok helye oktatásunkban. Előadó: dr. Szanyi Jenő docens, a Kereskedelmi Kar dékánja - 4. Egyebek

-4alap véleménye szerint egyre inkább az, hogy olyan nemzedékkel állunk szemben, amelynek nagyon kevés társadalmi és politikai tapasztalata van és ezzel kapcsolatban intellektuális tapasztalata is. A másik kiindulási pont, hogy az utóbbi években egy sor nehézség mutatkozott a fejlődésben, a hallgatók ezt nehezen tudjak összhangba hozni az oktatási anyaggal. Ez nem a hallgatókon múlik, hanem az oktatási anyagon is, amiről nem lehet azt mondani, hogy a negatívumokat domboritja ki. Az anyagnak - a politikai gazdaságtannak is - az a baja, hogy a fejlődést nem ellentmondásaiban tárgyalja ás ha a legkisebb ellentmondás jelentkezik, a hallgató azt mondja, hogy egyik oldalon van az elmélet, a másik oldalon a valóság ás a kettő között nincs összhang. Ezen nem azzal lehet segiteni, hogy hozzáveszünk egy csomó pozitiv dolgot, ezzel még csak növeljük az ellentmondást. Ilyen kérdés pl. a ket rendszer versenye, itt is meg kell mutatni, hogy a történelmi fölény a miénk, de meg kell mutatni a konkrét helyzetet, ellentmondásokat stb. Minél több öntevékenység és önálló kezdeményezés szükséges, ez minden ifjúsági mozgalomnak egyik alapelve. ^engeteg a formális vonás a neveiisi tevékenységben, ez teljesen helytelen, ez pedig a javaslati részben megmutatkozik. Az öntevékenységhez szükséges bizonyos szabadidő is a gondolkodáshoz, tapasztalatok szerzésére. Véleménye szerint ez az idő kevés, kevesebb kötött foglalkozás kellene. Az oktatás terén az olyan módszerekre kellene nagyobb hangsúlyt helyezni, amelyek a hallgatókkal^ közvetlen kapcsolatokat teremtenek. Ebből a szempontból a szakszemináriumokra, gyakorlatokra szánt idő növelése lenne kivánatos az előadások rovására. Ennek megvalósítása nehézségekbe ütközik, de ez tény, és ilyen irányba kellene táviátokat mutatni. Formális dolognak látja, hogy minden oktatási év elején előre jelöljük ki az oktatási anyagban a súlypontokat. Ez lakkozásra, olcsó agitációs jellegű dolgokra vezethet, amire a hallgatók rendkivül érzékenyen reagálnak. A legtöbb kétséget kiváltó események nem is tervezhetők be előre. Nagyon fontos, hogy a tényleges pozitívumokat emeljük ki elvi alapon, de nem szabad a hallgatókban olyan benyomást kelteni, hogy lakkozunk, szépitünk. Felmerül, helyes-e az az álláspont, hogy már az első években szakmai hatást gyakoroljunk a hallgatókra. A nevelés hatását nem a szakosítás, hanem a népgazdasági szemlélet irányate kellene kifejteni. Véleménye szerint nem baj, ha a nevelotanarok az I. évben nem a szaktanszékekről kerülnek ki.