Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1963-1964
1964. február 10. - 1. Az Egyetemen folyó matematikai oktatás helyzete. Előadó: Dr. Szép Jenő egy. tanár - 2. Egyéb
- 5 * ' 3 évre való koncentrálás esetében javasolja, hogy a gyakorlatokat helyesen kvantifikáljuk. A matematikai programozás tárgynál felmerül, hogy a gyakorlatokat nem lehet elhagyni. Külső előadék bekapcsolásánál komoly akadály az alacsony óradi j. A hallgatók, szűrése telántetében egyetért a javaslatokkal. Javasolja, hogyha a szakdolgozat témája lehetővé teszi, a matematika alkalmazási lehetőségeit is vegyék figyelembe. 0 1 1 é Lajos: Az előterjesztés nagy munkát foglal magában, bátran, uj koncepciókat keresve lép fel. Az egész anyag azonban sok helyen hibás elgondolásokat tartalmaz, néhány kérdésben elveti a sulykot. Ez Ö3szefüggésbenvan azzal is, hogy a javaslat készitői túlnyomórészt nem közgazdászok, a közgazdaságtudomány jellegével közelről nincsenek tisztában. A példákat elsősorban olyan területről veszik, amely terület egysiku. Ez az Egyetem egy sor tanszékét nézve elfogadhatatlan. Emiatt esetenként helytelen, mechanikus gondolatfüzésre jutnak. A létszámgazdálkodásnál az a koncepció, hogy milyen oktatói létszámot nem kapunk, a hallgatói létszámot kell csökkenteni. Ez nem elfogadható megoldás. Az oktatási módszerek korszerűsítésénél nem nyugodhatunk bele ebbe a helyzetbe, ilásik mechanikus dolog, hogy azokon a tanszékeken, ahol legnagyobb a termelés /Matematika, Statisztika stb./ ugy próbáljuk az ellentmondást megszüntetni, hogy ezeknél csökkentjük az óraszámokat. Abból kell kiindulni, hogy az adott tárgy'hogyan tanitható a legeredményesebben. Erről kell vitatkozni es nem az óraszámok csökkentéséről, ami nem hoz semmi lényeges változást a tanszékek helyzetében. Az osztott előadásokkal kapcsolatban a tanszéki vitában egyértelműen kiderült az, hogy jónéhány tárgy vonatkozásában szerencsés volna ez a módszer, pl. Altalános statisztika. Gazdaságstatisztika, terv-mat. szakos hallgatók statisztikai képzése stb. területén. A 'tanszék 9, teljesen eltérő jellegű tárgyat oktat, a mérnököknek 3 tárgyat, ehhez 13 főállású oktató van. Ezért nem ért egyet azzal, hogy az osztott előadások személyi feltételei adva vannak. Véleménye szerint az alternativ tárgyaknál nem szabadul fel idő a hallgatók számára, inkább fokozódnak a követelmények és lényegesen növekednek a tanszéki terhelések. A közgazdász feladatainak meghatározásánál elsősorban a tervgazdaság követelményeiből kiinduló feladatkörrel kellene foglalkozni. Ez a feladat olyan ismereteket követel meg, amelyek kapitalista országokban nem találhatók meg. Az egyetemi képzés jellegét nemcsak a humán tárgyakkal kell összehasonlítani, hanem sok vonatkozásban a mérnök és orvos képzéssel is. Véleménye szerint a gyakorlati foglalkozásoknak nagy szerepűk van és éppen ezeknek másodlagos szerepet tulajdonit az előterjesztés.