Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1962-1963

1963. február 19. - 1. A népgazdasági tervezés [tantárgy] programja

H e t é n y i István: Nincs tapasztalata az egyetemi hallgatók oktatásáról, csak idősebbekéről. A terv-oktatás legfőbb problémája, hogy a hallgatók az összefüggéseket nehezen, vagy egyáltalán nem értik meg, helyenként képtelenek a problémákat meglátni. Eltévednek a részkérdésekben, az Egyetem érvényben lévő terv-jegyzete is alapot ad erre, mert hallatlan részletességgel tárgyal nem lényeges kérdéseket és gyakran változó kérdéseket. Ugyanakkor a mérlegelési szempontok, amelyekkel a Tervhivatal napról-napra küzködik, a jegyzetben ugyan érintve vannak, de nem elég problematikusán és nem adnak alapot önálló gondolkodásra. Ezeken kellene változtatni. Ebből a szempontból a program jó, de nem elég határozott előrelépés. Helyes, hogy a tervezés és vezetés kérdését sokkal jobban összekapcsolja, etekintetben a mostani jegyzet is nagy előrelépést jelentett. Beiktatásra került a termelési program rész, ez segit megértetni, hogy sok a közös probléma a mezőgazdasági, közlekedési, ipari problémák között. A programban nem egészen megnyugtató, hogy az összefüggéseket a tervek kialakításának és az ország fejlődése megszabásának a logikai menetét nem tárja fel elég világosan. Berei elvtárs sok ilyen dologra célzott, ezekkel egyetért. Probléma, hogy belefér-e mindez az anyagba. Az ipari tervezést véleménye szerint nem lehet ugy tárgyalni, hogy ne különböztessük-meg a távlati és az éves tervezést. Ennek a differenciának az egész anyagon végig kell vonulni. Meg kell jobban magyarázni az egyes munkák koordinációját is. Berei elvtárs utalt már ilyesmire, pl. az extrapolációt mikor alkalmazzuk és mikor nem. Ezek nem fejezetenként tárgyalható problémák, hanem azt mondhatjuk, hogy van a tervezésnek egy első szakasza, azután van ágazati, ágazat közti és végső kontroll szakasza. A tervezés menetéről eddig két teljesen különálló dolgot kaptak a hallgatók, az egyik a szervezeti, a másik a logikai rendje a tervezésnek, ami a hallgatókban teljesen összekeveredett. Tehát külön kell választani a kezdeti, megalapozó és koordináló fázisokat. Az átfedések lehetőségét nem ismeri eléggé, de valószinüleg az ipargazdaságtannal komoly átfedések lehetnek. H

a kevesebbet irnak az anyagban a metodikáról, akkor ezzel csökken az átfedések veszélye. A történelmi tapasztalatokat véleménye szerint be kell venni az anyagba, de nem külön fejezetként. Ezeket valamely átfogó rész keretében kellene tárgyalni. A feszitett vagy nem feszitett tervek kérdését a terv-koordináció tárgyalásánál kellene ismertetni. A magyar népgazdaság fejlődéséről jó anyagok vannak az OT kiadásában is, ezt nem tartja szükségesnek külön tárgyalni. Egyes témák tárgyalásánál kellene megemlíteni, hogy nálunk milyen adottságok vannak a problémák megoldásához. Az ágazati részeknél az áttekintést jobbá lehetne tenni azzal, ha problémaköröket vennének ki, pll a hazai fogyasztás felmérése, ez közösen tárgyalható minden ágazat vonatkozásában,