Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1958-1959

1959. február 23. - 1. A levelező oktatás Egyetemünkön. Előadó: Kováts Dezsőné és Sásdi István - 2. A délelőtti hallgatók 1958/59. első félévi vizsgáinak tapasztalatai. Előadó: Deák Károlyné és Sásdi István - 3. Az oktatók minősítésének jelenlegi állása. Előadó: Karádi József

-4—. Az útmutatókhoz: Semmiféle utmutatóval nem lehet pótolni a tanulást. A tapasztalat szerint a hallgatók túlnyomó része a vizsga előtt néhány nappal igyekszik az anyagot átvenni. Sz egy részüknél a szaktárgyakban sikerül is, mert támogatja őket a gyakorlati tapasztalat. Nagy hátrány azonban, hogy gyorsan el is felejtik az anyagot. A folyamatos tanulást csak a menet közbeni, beszámoltatásokkal lehet elérni, akár konzultáció formájában, akár más formában. A tanszékek közül néhányan tankönyv kiadására készülnek. A tankönyvek erar része tömörebb lesz, mint a jegyzet, a délelőtti hallgatóknak ez megfelelő lesz, a levelező hallgatók- v nál azonban a tankönyv nem fog segiteni, nekik minél bővebb magyarázatokkal kell az anyagot adni. Itt lesa ellentmondás, mert a levelező hallgatók minél süritettebb anyagot igényelnek, viszont éppen nekik van szükségük a bővebben magyarázott anyagra. Levelező csoport létrehozása a kisebb tanszékeken problémát jelentene. Háy elvtárs: A tanulmányi rendről: kötött tanrend van, elő van irva, hogy egy félévben mit kell elvégezni. Szigorúan ragaszkodni kell ahhoz, hogy aki e ;y félévet nem gárt le, a kötelező viza> gákat'nem tette le, csak ideiglenesen iratkozhat be a következő félévre. A gyakorlatok, konzultációk csak fakultativek lehetnek, a vidékieket nem kötelezhetjük bejárásra. -^rősiteui kell a lovélbeni konzultációt helybeliek és vidékiek részére egyaránt. Ez természetesen időt követel. A levelező hallgatókkal való foglalkozásra csak tizedrész idő'van adva, mint a délelőtti, hallgatókra, azonos létszám mellett, így nem lehet egyforma követelményeket szabni. ^ A jegyzétek kérdése: Csaknem minden tárgynál másforma jegyzettre van szükségük «a levelező hallgatóknak. Sz megint idő kérdése. Elképzelhető, ha meglesz a tankönyv, akkor a levelező hallgatóknak kiadunk külön egy jegyzetet, amely a tankönyvhöz bizonyos magyarázatét tartalmaz és megjelöli, hogy a tankönyvből milyen résszel nem kell nekik foglalkozni. Araig ezt nem tudjuk megcsinálni, nem is fogjuk tudni megoldani á levelező oktatás ügyet. Erre pénzt is kell fordita^i. ^ xapasztalhai;ó egy bizonyos mellékes kezelése az ügynek ugy H az Egyetem, mint a felső vezetés részéről. Az intézményeknél tartandó konzultáció kétséges dolog, de meg lehet próbálni. - » * - * összefoglalva: 1. Szigorúan tartsuk magunkat a tanrendhez ÓB teremtsünk végre rendet. 2. Továbbra is rendszeresen tartsunk foglalkozásokat, konzultációkat, de ezek legyenek fakultativek. . •*> * 1 3. fejlesszük tovább a levélbeni konzultációk rendszerét és vegyük arra az irányt, hogy először néhány tanszéken próbáljunk külön jegyzetet késziteni a levelező hallgatók számára. A programtervezet vitájába be kell vonni a hallgatókat is. 4