Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1958-1959
1959. április 6. - 1. Az Egyetemünkön folyó szeminárium oktatás egyes kérdései. Előadó: Dr. Pach Zsigmond Pál - 2. Az 1959/60. tanév tanterve javaslata a délelőtti hallgatókra vonatkozólag. Előadó: Deák Károlyné - 3. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének meggyorsulásával kapcsolatos egyetemi feladataink. Előadó: Bognár József - 4. Egyebek
-9gató felé a szemináriumon való aktív részvételre, amely hatékonyságában felérne azzal a tudattal: ma ugyan másvalaki tart referátumot, de jhlyan résztémáról, amely a legszorosabban kapcsolódik saját - egy hónap múlva előadásra kerülő referátumommal, figyelnem kell ma, mert ebből saját dolgozatom számára is közvetlenül profitálhatok. Továbbá: a kisebb részletkérdések - ha bizonyos vonatkozásban nehezebb is megközelíteni őket, mint a nagy témákat - a lényeget tekintve természetesen könnyebben oldhatók meg amazoknál. Nem nagy átfogó problémák, hanem éppen kisebb részletkérdések foldolgoztatásával tudjuk megmozgatni, aktivitásra, hasznos munkára.serkenteni az átlagos képességű, de igyekvő hallgatókat; ezen a réven nevelhetjük - a kimagaslóak mellett - szolidan képzett, az Egyetem elvégzése után középposztokon helyüket derekasan megálló közgazdász-kádereket. Hiszen végzett hallgatóink dqntő többségének nem az lesz a feladata, hogy "nagy ; ? kérdéseket oldjanak meg, hanem hogy egy részterületen becsületesen és eredményesen dolgozzanak. Készítsük is elő erre őket. f*/ Egy feladatra kívánunk még röviden utalni: a szemináriumi hallg atókkal való egyén i foglalkozás feladat ra. A szomihariurnvezeto tormeszeteson nem olegedhetik meg azzal, hogy kiadja a referátum témáját, megjelöli a vonatkogó forrásokat és irodalmat, s azután várja a dolgozat elkészültét, hanem a kö zbü lső időben is fig. ye lemmel kell kisérni e a ha.l lTffizbpik;oato"tV egyéni" "konzullilTcTókorí" oi"^-"* le noriznie es" tamögaFnia eló^Peliaí'adas'á t" h" o~zz a3~ogit~en~ie a felm erült kérdés ek mego ldásához, - annal is inkább, mivel a hailgatcTneri a" téma kiadásakor, hanem inkább csak a munka folyamán jut el oda, hogy egyáltalán helyesen tudjon kérdezni. Ma mé^ korántsem tartunk ott, hogy a fent leirt gyakorlat általános lenne Egyetemünkön. Még a tudományos diákpályázatok során is megtörtént - szerencsére csak igen elszigetelten - hogy a tanszék a téma kiadása és a dolgozat benyújtása közötti időben egyáltalán nem foglalkozott a hallgatóval s^csupán a legvégén eszmélt rá, hogy valami'nincsen rendjén. Szemináriumi dolgozat esetében ilyesmi gyakrabban is előfordul, Ezt a jövőben feltétlenül el kell kerülni. De van a kérdésnek egy másik oldala is: az, amiről, mint ajz ^ok t a t á s o n _k ív ü1 i n e v előrmnk a f e 1 ad a tárói szoktunk beszélni . íTzze 1" ¥ápcsöTa•tlb"an Faribizotfsaink'"cgyik nemrégiben készült írásbeli anyaga az o k t a tómunk a és az okta táson ki vül ncv g 1 őmunka e gy s égé nek" követ élményét v oti fel. ügy. véljűkT erre éppen a szemináriumi munka, a szemináriumvezetőnek a hallgatókkal való egyéni foglalkozása, konzultációi nyújtják a legközvetlenebb lehetőséget, a lcgszervesebb megoldási formát. Araikor a szemináriumvezető a készülő dolgozat készítéséhez konzultatív segítséget ad a hallgatónak, amikor a hallgatót közvetlenül érintő szakmai-ideológiai kérdésekről beszélgetnek, vajon nem szükségszerű, nem terméSzetes-o, hogy a beszélgetés bizonyos mértékig "átcsússzék" a szélesebb értelemben vett eszmei-politikai nevelés síkjára is, minden erőltetés és mesterkéltség nélkül,
