Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1958-1959

1959. április 6. - 1. Az Egyetemünkön folyó szeminárium oktatás egyes kérdései. Előadó: Dr. Pach Zsigmond Pál - 2. Az 1959/60. tanév tanterve javaslata a délelőtti hallgatókra vonatkozólag. Előadó: Deák Károlyné - 3. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének meggyorsulásával kapcsolatos egyetemi feladataink. Előadó: Bognár József - 4. Egyebek

eldönteni, mit adjanak fel a hallgatóknak. A tanszékek nem fordítanak erre elég figyelmet. Nem egyenletesek a követelmények, nem jut elég szerep a klasszikus irodalomnak. Megvan a lehetőség arra - néhány tárgy kivételével - hogy klasszikus irodalmat adjunk. Farkas elvtárs: A> fiatal oktatók a hallgatók usztályába kerülnek és tudomásul veszik, hogy nem jönnek, nem készülnek a szemináriumokra. Nehéz arra ösztönözni őket, hogy keményen fogják ezt a kérdést. A karoknak kell nagyon határozottan ezzel foglalkozni. A fegyeliűet illetően egy másik egyetemen jó-'eredményűnek mutatkozott, hogy a szemináriumvezető a lustákat személy szerint behivja és beszél velük. Súlyosabb esetben a tanszékvezető hivja be őket. Olyan esetben, amikor a beszélgetés nem használs, inditsunk fegyelmit a notóriusán lusta hallgatók ellen. A szakszemináriumokon elég alaposan tárgyalgák a vitára kiadott anyagot, viszont hiányokat szenved az elvi alapok megvitatása. A 6. ponthoz rövid megjegyzés: A szakszemináriumok gyengéje, hogy a többség passziv marad. A 6. pont fontos dolgot vet fel, a kollektiv referátumokat. Jónéhány népi demokratikus országban nagy erővel dolgoznak azon, hogy a hallgatók kis kollektíváit összehozzák. Minél inkább olyan témákat igyekeznek kiadni, amelyek 3-4, vagy több ember közös munkáját igénylik. Kezdeti eredmények mutatkoznak, szélesiti a hallgatók ismeretkörét és rászoktatja őket az összefogottabb munkára és hogy egy-egy téma összefüggéseit jobban lássák. Általános nevelési feladatot is érintünk, ha közösen kidolgozandó anyagok készitését szorgalmazzuk. ' Háy elvtárs: A szakszemináriumok kérdése: A 8. oldal e./ pontjában foglalt megállapitás mindig nyugtalanított, hogy a szemináriumi hallgatók nagy résZe nem vesz részt a munkában. Az a feladat, hogy elérjük a szakszemináriumokon, hogy a hallgatók mindannyian résztvegyenek a munkában. Ez volna a fegyelmezésnek is a nem adminisztratív eszköze. Teljesen egyetértek azzal, amit Pach elvtárs javasol, hogy a szemináriumok tematikáját szükitsük. Nagyon fontos, amit a 8. oldalon mond, hogy az egész hallgatóságot vonjuk be, vagy legalábbis az zömét azáltal, hogy a tematikát az átlagos kepességüekre határozzuk meg. Akkor meg vagyok győződve, elkerülhető, hogy az aktivitás olyan kicsi legyen, mint némely szemináriumon most. így megvan a különbség a tudományos diákkörrel szemben is Abban vegyenek részt olyanok, akik az átlagnál többre képesek. Ne akarjuk a szakszemináriumon ugyanazt a célt elérni, ami a tudományos diákkör feladata. Pach elvtárs azt mondja, törekedjenek a tanszékek minél több olyan dolgozat létrehozására, ami alapja lehet diákköri pályamunkának. Itt vigyázni kell, mert megint oda fogunk jutni, hogy lesz egy pár kiválasztott ember és a többi nem' fog résztvenni~ a munkában. A másik c^olog: Deákné elvtársnő előterjesztésében az áll, ho/'v a szemináriumvezető olyan anyagot adjon le, amivel o maga foglalkozik. Ez akkor ^o, ha megfelelően leegyszerűsítve adja tovább, mert ellenkező esetben tul súlyossá teszi a hallgatók részere.