Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1956

1956. április 26. - Az SZKP XX. kongresszusának tanulságai egyetemünk oktató-, nevelő és tudományos munkája szempontjából

- 8 - _ / A kongresszus által nosságban és sok tekintetben részletekben is világos utmutatást ad számunkra. Általában azokkal a tisztázatlan problémákkal kell behatóbban foglalkoznunk, amelynek elemzésével, megoldásával az elmúlt 10 esztendőben nemcsak a mi egyetemünkön, hanem a marxista közgazdaságtudomány terén világméretekben is többé-kevésbbé adósak mar:, dtuhk. Egyben ezek azok a kérdések is, amelyekkel kapcsolatban tudományunk fejlődése leginkább megmerevedett,- mint már az előbb emiitettem- szinte babonaszerü dogmák alakultak ki, csontosodtak meg. Vonatkozik ez ugy a tőkés világrendszer második világháború utáni gazdasági fejlődésének bonyolult, tudományosan és csak igen hiányosan feltárt jelenségeire, mint a szocializmus politikai gazdaságtanával és az elmélettörténeti oktatással kapcsolatos kérdésekre./ - Ami a kapitalizmus oktatásával kapcsolatos vitás, jórészben megéretlen problémákat illeti, ilyenek: az állami monopólkapitalizmus megerősödésének és a gazdaság militarizálásának kihatása a tőkés újratermelésre és a főbb tőkés országok gazdasági struktúrájának megváltoztatására. Többé-kevésbbé ismeretes, hogy mennyi bünt követtünk el mi is ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. Lenin egyik vitairatában hangsúlyozta, hogy "logikai ellentmondásoknak -persze, helyes, logikus gondolkodás esetén - sem a gazdasági, sem a politikai elemzésben nem szabad lenniök." Mi azonban adósak maradtunk a helyes gazdasági elemzéssel és az elől kitérve, szükségkép a való fejlődéssel alá nem támasztott dpgmákat tanítottunk. Azt hajtogattuk pl., hogy az-iparilag fejlett tőkés országokban a világpiac kettészakadása következtében a termelés abszolúte is szükségképpen visszafejlődik, a technika nem fejlődhet. A tőkés ciklikus újratermeléssel és a válságokkal kapcsolatban általában hangsúlyoztuk, hogy a kapitalizmus történetében a múltban mutatkozó ciklusok minden alkalommal uj és uj vonásokat mutattak, mégsem akartuk észrevenni, hogy az állami monopolkapitalizmus megerősödése a gazdaság militarizálásának kih iása következtében a tőkés újratermelés ciklikus menete más, uj a két világháború között vagy azelőtt tapasztalt fejlődéstől lényegesen eltérő formákban jelentkezik. Szorosan összefügg ezzel a kérdéssel, hogy a marxizmus-leninizmus módszereivel össze nem egyeztethetően szinte havonként, vagy negyedévenként jósoltuk meg a válság kitörését, sőt azt is, hogy máris benne vagyunk ebben a válságban* - 1