Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1956

1956. április 26. - Az SZKP XX. kongresszusának tanulságai egyetemünk oktató-, nevelő és tudományos munkája szempontjából

lenül szükségesnek tartom, hogy biráljuk azokat a hibákat, amelyeket az osztályharc kérdésében Sztálin hibájának egyenes utánzása és másolásaképen nálunk elkövettek. Ugyanekkor ffvakodni kell bizonyos túlzásoktól, /Nem akarom a pártélet kompetenciáját megsérteni az Egyetemi Tanácsban, de miután egyetemünk üléstermében hangzott el Xovács István elvtárs konzultációja, szeretnék arra utalni, hogy én pl. egyáltalán nem értek egyet az ő felfogásával, amely az osztái haro kérdésével összefügg, hogy a kulákokból termelőszövetkezeteket lehessen osinálnil Egyébként ezt, mint egyéni nézetét közölte és nem mint hivatalos álláspontot és ezzel egyénileg nem értek egyet./ -Mondottam, hogy a magyar gazdasági élet elemzése a főfeladatunk és nem az,hogy törvényekbe gyömöszölve és beleerőszakold tanitsuk és ismertessük a valóságot. Módszertanilag minden kérdésre adjunk választ. He legyen olyan kérdés az egyetemen, ha az éppen nem nyilvánvaló provokáció, amely válasz nélkül marad. Ezt meg tudj Ítélni. A bizalom légkörét teremtsük meg. A hallgatók bizalommal forduljanak hozzánk, az egyetem tanszékeihez, a tanszemélyzetheí és érezzék, hogy választ kapnak azokra a kérdésekre, amelyek nyugalanltják őket. /Ezek után javasolta, hogy az ülésen a közgazdaságtudományok kérdéseit tár yalják meg, a marxizmus-leninizmus, a párttörténet, a filozófiai oktatás elmélet ós szervezeti problémáit pedig egy másik, a marxizmus-leninizmus által javasolt időpontban vegyék tárgyalás alá./ Haász Árpád felszólalásában többek között a következőket mondotta: / A XX.kongresszus különös nyomatékkal irányította a figyelmét a tudományos és ideológiai munka terén az utolsó két évtizedben eluralkodott hiányosságokra és nem utolsó sorban a közgazd ságtudomány terén tapasztalható lemaradásra./ A kongresszus előtérbe állitotta a gazdasági munka megjavításának elengedhetetlenJtít szükségességét és ami ezzel szorosan összefügg, gazdaságpolitikánk valóban tudomány, elméleti megalapozottságának fontosságát. Nagy lelkesedéssel fogadták ezt a közgazdászok, a közgazdaságtudományok művelői, nem utolsó sorban egyetemünk tanárai ós diákjai is. A kongresszus azáSól is kedvező feltételeket teremtett a közgazdaságtudomány ápolói számára, mert a személyi kultusz háttérbe szorításával megadta számunkra a lehetpsé_,et sok olyan, szinte babonáv csontosodott dogmának a felszámolására, ami nélkül semilyen tudo-