Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1956

1956. április 26. - Az SZKP XX. kongresszusának tanulságai egyetemünk oktató-, nevelő és tudományos munkája szempontjából

37 ami nin«8 benne a cikkben. Erről röviden csak annyit, hogysajnos- ott még nem tartunk,hogy agy oikkben éppen és teljesen az legyen benne,amit a szerző szeretne.Két kérdést vetett fel Újhegyi elvtárs. A cikk valóban beszél arról, - és fenntartom, hogy ez helyes - hogy addig, amig Magyarországon a lakósság 44#-a foglalkozik mezőgazdasággal, a magyar nép életszínvonalát igazán magasra emelni nem lehet, fiz nem azt jelenti, hogy ne lehessen Magyarországon jelentősen emelni az életszinvonalat, vagy a mezőgazdaságot fejleszteni, de igazán magas életszínvonal csak fejlett ipari országban biztositható. Ezt minden történelmi tapasztalat, a kapitalista országoké* épen ugy, mint az épillő szocializmus országaié egyértelműen bizonyítják. Ezt a tételt helyes kimondani, itt illúziókat nem szabad ébreszteni .Minthogy azonban én is nagyon jól tudom, hogy ebből a megállapitásómból egyesek milyen következtetéseket szeretnének levonni, ezért a bekezdés végére odairtafll,hogy persze, a nemzeti jövedelem emelésének feladata is azt követeli hogy a mezőgazdaság szocialista átalakítását az önkéntesség betartásával, a gazdasági lehetőségeket körültekintően mérlegelve hajtsuk végre, amivel arra kartam figyelmeztetni, hogy ne legyen senki, aki ugy képzeli, hogy a nemzeti jövedelmet ugy lehet emelni, hogy ha az indokoltnál gyorsabb tempóban vagy különösen az önkéntesság megsértésével kollektivizáluhk, mert ez osak a nemzeti jövedelem aláásásához és nem emeléséhez vezet. - A aáslk probléma, amelyet Újhegyi elr társ felvetett, tulajdonképpen a jobboldali nézeteknek a problémája, ^y cikket osak az adott helyzet, az adott lehetőségek figyelembevételével lehet megirni.A cikkben két helyen beszélek nem jobboldali elhajlásról, hanem jobboldali nézetekről. Az egyik hely az, amikor azt mondom, hogy harcolni kellett olyan nézetek ellen,amelyek a nehézipar elsődleges fejlesztésének szükségességét tagadták. Ilyen nézetek tényleg voltak M«gyaro szágon. A másik, amikor azt mondom, hogy nagy fejlődés következett be 1953* után a parasztság életszínvonalában, jövedelmében: legelsősorban az árutermelő parasztok jövedelme aőtt, de ebben a jövedelememelkedésben voltak nem megfelelő momentumok is, speckuláoió elterjedése, kapitalista tendenciák növekedése és zárójelben megjegyzem, hogy ebben közrejátszottá!