Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 2. Désfalva - Kóródszentmárton (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2009.

Tanítók (léviták) névsora 45° A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei II.

A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei II. Farkas új ónkannát öntetett.' 8 Az 1816-os vagyonösszeírásban jelenik meg először a máig fennma­radt kehely felirata, amely az adományozási évszám mellett a javíttatás évszámát is tartalmazza.' 9 A 19. század első felében a gyülekezet újabb edényekkel gyarapodott: 1822-ben Felszegi János és Pókai Sárosi Krisztina 17. századi tölcséres poharat, 2 0 1828-ban báró Györffy Pálné Szilassy Ág­nes aranyozott ezüsttányért ajándékozott. 2' Ma az egyházközség tulajdonában lévő második ón­kanna származását források hiányában nem ismerjük, feltételezzük csupán, hogy a régi félejteles ónkanna anyagának felhasználásával készülhetett, a talpára bekarcolt 1864-dik évben. Amennyi­ben állításunk valótlan, akkor a félejteles kanna is a 19. század folyamán veszett el, 2 2 a ma meglévő pedig 19. századi adomány. A 20. század első évtizedében több leltár készült a klenódiumokról, a legrészletesebb az 1904-es, amely az egyház mübeccsel bíró régiségeit vette számba. 2 3 Ennek adatai szerint a 19. század folyamán egy óntányér veszett el, a meglévő két óntányér használhatatlan ál­lapotban volt. Ez utóbbiakat a század közepére kiselejtezték, az 1950-es leltárkönyvből már mind­kettő hiányzik. 2 4 A Horváth Krisztina-féle keresztelő ónkancsóra vonatkozó utolsó adatunk 1961­ből származik, azóta nyoma veszett. 2 5 A haranglábi egyházközség 17-18. századi emlékanyagából az aranyozott kehely, a 19. századiból minden adomány (a tölcséres pohár, a két ezüsttányér és két ónkanna) fennmaradt. A dicsőszentmártoni egyházközség a 18. század folyamán Szőkefalva filiája volt, így klenó­diumainak első említését a szőkefalvi javak 1714-es összeírásánál találjuk. 2 6 Ekkor a gyülekezet tulajdonában aranyozott ezüstpohár és félejteles ónkanna volt, utóbbit a leltár későbbi bejegy­zése szerint Dénes Józsefné adományozta. Szintén utólagos bejegyzés a virágos pléh tálacska, va­lamint az a serleg és ejteles ónkanna, amelyeket 1749-ben adományozott Balog József és Balog Ádám. 2 7 Zilahi Ferenc jóvoltából az úrasztali készlet 1743-ban keresztelő ónkannával gyarapo­dott. Az 1749-es vagyonösszeírásba utólag két virágos díszítésű réztálat, boros és keresztelő ón­kannát, csipkés óntálat és ezüsttányért jegyeztek be új adományként. 2 8 A leltár szerint a felsorolt tételek adományozója Szentpáli Benjámin, de csak az ezüsttányérról tudjuk biztosan, hogy ő készíttette 1789-ben. A bejegyzést nem tudjuk pontosan datálni, csak feltételezzük, hogy 1800 utáni lehet, mivel Szentpáli Benjámint néhaiként említi, 2 9 így adatait fenntartásokkal kell ke­zelnünk. Annál is inkább, mivel a leltár másik — szintén utólagos — bejegyzésében az áll, hogy Szentpáli Benjámin az egyházközség két régi ezüstpoharának anyagából készíttetett új kelyhet 1 8 KükEhmLvt prot. II/6. 312. 1 9 KükEhmLvt Conscr. 1816. 11.: Egy egészen ezüst arannyal futatott pohár, melyen ezen inscripţio ol­vastatik: Isten előtt kedves áldozat az alamisnálkodás. Szalánczi László tsináltatta Istenhez való szeretetből 1656. Renováltatott Ao. 1766. 2 0 KükEhmLvt prot. II/8. 1819-1823. 554. 2 1 KükEhmLvt prot. II/9. 1824-1830. 414. 2 2 Az 1816-os vagyonösszeírásban még szerepel. KükEhmLvt Conscr. 1816. 11. 2 3 KükEhmLvt Harangláb csomó. 156. A haranglábi ev. ref. egyházközség mübeccsel bíró régiségeinek leltári jegyzőkönyve. 2 4 A Haranglábi Református Egyházközség levéltára helyben. Leltárkönyv. 1950. 3. 2 5 Uo. 22. KükEhmLvt Conscr. 1714. 10. 2 7 Uo. 10. 2 S KükEhmLvt Conscr. 1749. 19. II. Szentpáli Benjámin 1800-ban halt meg Dicsőszentmártonban. Amennyiben apjáról, I. Szentpáli Benjáminról lenne szó (mh. 1750 körül), az 1789-es ezüsttányér nem szerepelhetne a leltár tételei között. (Komáromy András: A homoród-szentpáli Szentpáli család. In: Turul. 1892. 143-144.) 461

Next

/
Oldalképek
Tartalom