Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 2. Désfalva - Kóródszentmárton (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2009.

Dicsőszentmárton

Dicsőszentmárton " 1800 b. A parochialis háztól az utcára lejáró sikátort, mely oly széles volt, hogy két ökrű talyiga azon lemehetett, azt már egyik fél szomszéd úgy elszorította, hogy csak egy veder vizet is bajosan lehet azon felvinni. Végzés: A curator azon sikátort és földet az öregekkel jártassa ki és ha valaki annak ellent állani akarna, legottan azt méltó­ságos főbíró és inspector curator tantsi Földvári Mihály úrnak jelentse, aki is kötelességénél fogva igazításban ve­szi a dolgot. Ad 10-m: A számadás véghezment, az egyházfi megha­gyattatott. Curatornak pedig Pető János béeskettetett. [105.] Midőn ezek így elfolytanak volna, egy protestatio küldeték a Vizsgáló Szent Szék eleibe, mely is szóról szó­ra így vala írva: Neveinket alább írt d[icső]sz[ent]márto­ni, Bábahalmán is bíró református possessorok, per for­mam solennis protestationis contradictionis et inhibitio­nis jelentjük a Visitationis Szent Széknek, hogy mivel mi nagy bajjal vihettük azt végre, hogy a bábahalmi határ­osztálykor egy nyilacskát szakaszthassunk a szentmárto­ni lévitának számára, de azt a Szent Partialis Szék hí­rünk s akaratunk ellen Petrőtzi úrnak, kitől úgyis nagy bajjal vehettük ki, bizonyos taxa mellett visszaadta, ehhez képest tessék a Szent Széknek azon taxat, ha kifizette, visszaadatni, ha nem fizette, visszavenni, s az ide való lévitának birtokába adni. Mellyet most is kötelességből csupán a Szent Székhez viseltető tiszteletből jelentünk s ké­rünk, mert külömben kéntelenek lészünk erőszakkal is azon nyilat visszavétetni, s ha mi károk és botránkozások ebből következnének, okai nem lészünk, ugyanis a nem ollyan pia fundatio, mely a clerus dispositioja alá, contra animum conferentium, tartoznék. Márpedig soha oly vég­ből nem conferáltatott, hogy az ádámasi lévitának, vagy Petrőtzi úrnak, vagy másnak a dicső­szentmártonin kívül adathassék. De nem is lehet se Petrőtzi úrnak, se az ádámasi lévitának, sem másnak akaratunk ellen assignálni, azon határ ide legközelebb lévén, s mi ide való possessoro­kul bírván abban legtöbb részt. Mely légyen hírével és tudtára a Szent Széknek et protestatur r. r. Ezután jobbkéz felől ily aláírás olvastatott: Salánki Sára, Gyárfás Lászlóné, Szentpáli Imreh mp., Rétsei János mp. 67 Ónkanna, Segesvár, 17. század második fele

Next

/
Oldalképek
Tartalom