Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 2. Désfalva - Kóródszentmárton (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2009.

A Küküllői Református Egyházmegye régi textíliáiról II.

A Küküllői Református Egyházmegye régi textíliáiról IL tívum egyes elemei között — a szárak mentén, valamint a gránátalma belsejében - apró pöttyöket látunk, amelyek még sűrűbbé teszik a felületet. Előzményei a korban divatos islogok'

9

3 lehettek. A motívum színhasználata következetes: készítője legtöbb esetben a zöld selyemfonalat alkalmazta, a fémszálak csak a levelek árnyékosabb oldalát jelölik, valamint a pöttyöket is ezekkel hímezték. A motívum rajza és kivitelezése kissé ügyetlen, ezért semmiképpen sem tekinthetjük hivatásos hímző munkájának. Kissé deformálódott, felületén hiányok és foltok vannak. A selyemfonal színe fakult, a fémszálon az ezüst korrodálódott, helyenként el is vált a bélfonaltól. Felirata nincs. Datálása a felhasznált alapanyagok és motívumkincse alapján lehetséges, a 18. század első felében készülhetett. Az 1749-ben készült conscriptioban már szerepel.'

9

41933-ban Debreczeni László sarokmotívumát vázlatkönyvébe rajzolta, néhány jellemzőjét is megmlítette.

19

5 A 18. század második felének adományai között szerepel az egyetlen Haranglábon fennmaradt korabeli keszkenő (kat. 25.) is. Az úrvacsorai keszkenő

19

6 (teljes mérete 111,5 x 85,5 cm) kialakításához kétféle finomságú fehér lenvásznat, fehér és zöld színű, enyhén sodort (S-sodratú) selyemfonalat, valamint aranyozott lyoni (Z-sodratú) fémszálat alkalmaztak. A szalagcsipke (vegyes, vert és varrt technikájú) anyaga zöld selyemfonal és lyoni fémszál. A récét fehér selyemfonal (receháló, vászontöltéses részek) és fémszál (tömőtöltéses részek) váltakoztatásával készítették. A hímzett (ferde lapos öltés, száröltés) felületekhez egyaránt használtak zöld selyemfonalat és aranyozott fémszálat, amelyeket következetesen váltakoztattak. A rátéthez alkalmazott szalag anyaga ugyancsak aranyozott fémszál. A keszkenőt hullámvonalas szalagcsipke szegélyezi. Hét hosszanti oldala egy-egy durvább szövésű vászonsáv, amelyekre a szalagrátétes felirat került. Közöttük 2x3, azaz hat kettős mezőjű tábla váltja egymást. A szélső táblák kerete hímzett felületű vászon, középső mezejük rece, míg a két középső tábla ezzel ellentétes kialakítású. A táblák és a sávok összeillesztésénél váltakoztatva alkalmazták a zöld selyemfonalat és az aranyozott fémszálat. A keszkenő díszítésében a növényi motívumoknak jut hangsúlyos szerep. A recével keretezett vászonmezők hímzése centrális, szimmetrikus. A középpontban elhelyezett, körívekből kialakított rozettából'

9

7 egyenes, levél-, inda-, termés- és bimbópárokkal tagolt szárak nőnek az átlók vonalában és az oldalak tengelyében. Végeiken kéttípusú, felülnézetből stilizált, szegfű vagy búzavirág váltakozik. A recemezőket övező vászonkereteket egymástól független növényi elemek töltik ki. A sarkokban a szegfű vagy búzavirág motívuma ismétlődik, az oldalak közepén a rozetta. Közöttük átlós rajzú, tulipánokra emlékeztető formák sorakoznak. Valamennyi rece, akár mező, akár keret alakú, négyszirmú rozetták és szalagdíszek váltakoztatásából áll. A felirat magyar nyelvű, esetlen rajzú majuszkulákból és évszámból áll. Az adományozó neve és az adakozás évszáma olvasható ki belőle: DIOSI AGNES / 1772. Mivel a szalag máshol nem jelenik meg, ezért utólagos ráillesztés is lehet. Az úrvacsorai keszkenő deformálódott, elszíneződött, foltos. A rece több helyen sérült, amit foltozni próbáltak. Az 1749-es conscriptioba utólag jegyezték be adományozását, szépségére, török eredetére hívták fel a figyelmet.'

9

8 Legközelebb 19

3 Apró, középen lyukas fémkarika, amelyet fonallal erősítettek a hordozóanyagra. 19

4 KükEhmLvt Conscr. 1749. 77. 19

5 Debreczeni Vázlatkönyvek 1933/207.: 90x90 Szádaszerü finom lenvászon. Zöld selyem és feketedett ezüstskófium. Zöldfogas szegés. 19

6 Leltárszáma nem látható. 19

7 Azonos elemmel találkozunk az uzdiszentpéteri református gyülekezet egyik, 1744-ből származó úrvacsorai abroszán. (Horváth Iringó: Uzdiszentpéter 18, századi református textíliái. In: Studia Universitatis Babeş-Bolyai, Theologia Reformata Transylvanica, 2008/1-2. Kolozsvár. 125-128.) 19

8 KükEhmLvt Conscr. 1749. 32. 594