Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 2. Désfalva - Kóródszentmárton (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2009.

A Küküllői Református Egyházmegye régi textíliáiról II.

A Küküllői Református Egyházmegye régi textíliáiról II. A kötetben szereplő gyülekezetek ránk maradt abroszai - összesen kilenc darab — közül hétnek alapanyaga fehér lenfonal, és ezeket rendszerint fehér lenfonallal készült díszítés jellemzi: rece, csip­ke vagy szálvonásos hímzés. Pamutvászonnal, akárcsak többszínű selyemfonallal hímzett motívu­mokkal mindössze a dicsőszentmártoni abrosz esetében találkozunk. Selymet mint alapanyagot két tárgy esetében használtak, mindkettőt rátétes hímzéssel díszítették. A 18. század jellegzetes táblás szerkezetű abroszai közül három maradt, a takácsok szőtte mintás damasztokból pedig egyetlen egy sem. A megmaradt abroszok, további jelentősége, hogy hét darabon felirat is olvasható, amelyek biztos adatokat szolgáltatnak az adományozókról valamint az adományozás időpontjáról. Keszkenők A keszkenő kifejezést gyűjtőfogalomnak tekinthetjük, a 18. századi források valamennyi olyan tárgyat ide sorolnak, amelyekkel az űrvacsorai jegyeket letakarták. A 19. századi leltárak már próbálnak különbséget tenni a funkciók között - kehely- és kenyérterítő, kenyérvivő, stb. — ám ezek az adatok nem elegendőek ahhoz, hogy valamennyi tárgy egészen pontos feladatkörét meg­határozhassuk. Ezért mi is valamennyi olyan textíliát, amely a 18. századi leírásoknak megfelel, a keszkenő megnevezéssel illetünk. Ezek a tárgyak rendszerint finom, gyérebb szövésű len- (kat. 17., 20., 25., 28.), gyakrabban pamutvászon (kat. 15., 16., 18., 19., 21., 22., 23.) alapú hímzéses textíliák, méretük nem haladja meg az egy métert. Sarkaikat rendszerint hangsúlyos motívumok díszítik (kat. 16., 20., 21., 22., 23.), gyakori az oldalak középpontjába helyezett kisebb minta-elem is (kat. 17., 18., 19., 25.). A sarokmotívum néhol az oldalak közepén is ismétlődik (kat. 15.). A motívumok kivétel nélkül különböző virágtövek, amelyek közé ritkán vegyül figurális elem, pl. madár, címer-állat, stb.. A hímzések anyaga leggyakrabban színes — vörös, zöld — selyemfonal (kat. 15., 16., 19., 20., 28.), valamint az aranyozott és ezüst fémszálak, gyakrabban lyoni fémszál (kat. 16., 18., 19., 20., 21., 28.), 15 1 ritkábban skófium (kat. 17., 22.). 15 2 Míg a selymet csak kivételes esetben, addig a fémszálat gyakran alkalmazták önmagában is (kat. 17., 18., 21., 22., 23., 24.) a motívumok hímzésekor. El­terjedt megoldás volt az is, ha egyetlen motívumon belül selyemfonalat és fémszálat váltakozva használtak (kat. 15., 16., 19., 20., 28.). A hímzéskor használt, általánosan elterjedt technika a fer­de lapos öltés (kat. 16., 17., 18., 19., 20., 21., 22., 23., 25., 28.) volt, csupán néhány esetben marad­tak ránk egyéb öltéstípussal, például török lapos öltéssel (kat. 19.) vagy spanyol hímzéssel (kat. 15.) - inkább 17. századi - hímzett keszkenők. A vászonkeszkenők szegélyét általában szegték (kat. 15., 16., 20.) vagy sodort zsinórral díszítették (kat. 17., 19., 23.). Míg az abroszok esetében gyakori megoldás, a hímzett keszkenők között ritkaságszámba mennek a rece-munkákkal (kat. 28.) vagy csipkével (kat. 28.) ékített darabok. Ugyancsak különlegességnek számít, ha lenből vagy pamut­ból szőtt takácsmintás damaszt keszkenővel találkozunk (kat. 26.). A 18. század közepétől egyre gyakrabban adományoztak selyem alapanyagú keszkenőket is (kat. 24.). Az egyszerű színes taft alapot fémszálból készült csipke szegélyezi (kat. 24.), felszínét rátétes vagy egyéb hímzés is díszítheti. Elterjedtebbnek tűnik a színes fonalak váltakoztatásával készült — sávos, damaszt (kat. 27.) vagy brokátmintás — vásárolt ipari selyemkeszkenők adomá­nyozása, ám ezekből alig maradt fenn a kötetben szereplő gyülekezetek tulajdonában. 15 1 A lyoni fémszál (elnevezését Lyon városáról kapta) rendszerint selyem bélfonal köré tekert, lapos fémhuzalból áll. Elterjedtebb, mint a skófium, mert valamivel olcsóbb és könnyebb vele hímezni. 15 2 Skófiumnak kimondottan a tiszta fémből húzott fonalat nevezzük. Anyaga nálunk rendszerint ara­nyozott, vagy tiszta ezüst. 588

Next

/
Oldalképek
Tartalom