Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 2. Désfalva - Kóródszentmárton (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2009.

A Küküllői Református Egyházmegye régi textíliáiról II.

A Küküllői Református Egyházmegye régi textíliáiról II. Abroszok Az abroszokat általában az úrvacsora kiszolgáltatásakor terítették az úrasztalára, állandó használatban rendszerint a szőnyegek, ritkábban a takarók voltak. Az abroszokat két alaptípusba sorolhatjuk. Az egyik vastagabb len- vagy pamutfonalból készül, leggyakrabban vászonkötéssel, illetve sáhos vagy barackmagos mintázattal. Az abrosznak megfelelő méretet általában két vagy három szél összeillesztéséből nyerték, a szélek találkozásánál gyakori a horgolt csipke- vagy re­cesáv díszítés. Előfordul az is, hogy a textíliát csipkével szegélyezték vagy kirojtozták (kat. 7., 9.). A vászonból készült szélek esetében fehér szálvonásos hímzést is találunk, szálszámolásos vagy geometrikusán stilizált növényi mintákkal (kat. 5.). Ezek a darabok rendszerint házi szövésűek, elvétve akad olyan is közöttük, amelyik hivatásos takács vagy hímző keze nyomát viseli. A másik csoportba a díszesebb kivitelezésű abroszok tartoznak. Az alkalmazott technikák alapján legelterjedtebbek a rece- és vászonmezők váltakoztatásával összeállított ún. táblás szer­kezetűek (kat. 2., 4., 8.). A vászonabroszokra is hímeztek színes selyemfonallal és fémszállal nö­vényi inspirációjú motívumokat, ezek rendszerint folytonos sávot alkotnak az oldalak mentén, hangsúlyosabb elemekkel a sarkokon. Előfordulnak még takács által szőtt lenből vagy pamut­ból készült damaszt^ttwzok is. Ugyancsak ritkaságszámba mennek a selyem alapú abroszok, amelyek taft, néha brokát alapját selyemfonallal és fémszállal készült hímzés, vagy korábbi tex­tíliák darabjait felhasználó rátétes hímzés díszíti (kat. 3.). A kötetben szereplő tárgyak közül az egyik — részben — legkorábbi abrosz (kat. 1.) a dicsőszent­mártoni gyülekezet tulajdona. Az úrvacsorai abroszt 12 4 (167 x 99 cm) len- (2 db: 43,5 és 44,5 cm széles) és pamutvászon (3 db: 24,5; 29,5 és 24 cm széles) sávokból állították össze. Az összeilleszté­sekhez vörösre színezett selyemfonalat használtak. A motívumok hímzését vörös, kék, zöld sodo­ratlan selyemfonal, ezüstszínű S-sodratú lyoni fémszál váltakoztatásával oldották meg. Az abroszt selyemfonalból és fémszálból sodort, hurkokkal díszített zsinór szegélyezi. Hímzett motívummal csak a sarkokon és az oldalak középtengelyében találkozunk. A feliratot az egyik hosszanti oldal mentén két díszítetlen vászonsávra hímezték. A sarkokon lévő díszítőmotívumok azonosak. A szív alakú motívum tetején virág nő ki, belsejébe szár nyúlik, amely indapár után kettéágazik. Két ága végén egy-egy levél után szegfű nyílik. A szív csúcsából is indul egyenes szár a belső felületre. Két oldalra bimbós ágat hajt, végén tulipán. A szív felületére még levél, inda és négyszirmú virág haj­lik. Az oldalak közepén található motívum ugyancsak szív alakból kinövő egyenes szár, amely ha­marosan két oldalágat növeszt egy-egy levéllel és szegfűvel. A tengelyt jelentő egyenes szár hasonló virágban végződik, mint amit a sarkokon láttunk, előtte indapárok és levélpár. Mindkét motívum szimmetrikus. Török hatásra az elemek színeit váltakoztatják. Többféle öltésmód jellemzi. Rajza nagyon esetlen, ami gyakorlatlan kézre vall. A kétféle alapanyag és a hímzett motívumok elren­dezése arra utal, hogy a tárgy eredetileg keszkenőnek készült valamikor a 17-18. század fordulóján. Később azt három sávra hasították, hogy újabb darabokkal növeljék méretét. A hímzés is átalaku­láson ment keresztül, ugyanis egyes elemekből kihúzogatták a fémszálat, majd az így nyert fonal­lal hímezték a feliratot. A módosítást valamikor 1735 előtt hajthatták végre, mivel az ekkori össze­írás már jelenlegi állapotában említi. 12 5 A módosítást feltételezhetően ahhoz a személyhez köthet­jük, akinek nevét a terítőre hímezték. A felirat majuszkulás, lyoni fémszállal hímezték az utólag 12 4 Az abrosz leltárszámát (188) és az adományozás feltételezett adatait egy papírdarabkára írták, majd gombostűvel illesztették a tárgyhoz. Az adatok közül az adományozás évszáma téves: kb. 1800-ból való. 12 5 Egy gyolcsbúi öt szélecskébül álló hosszhaságú abrosz, négy szegelete és közébe négy részre megvarrva ágokra, veres, publikánkék, hamuszín, karmazsinszín selyemmel és rézfonallal közötte, veres sodrás körülette és az öt da­rab gyolcs veres selyemmel van befűzve. (Leltár a Dicsőszentmártoni Református Egyházközség levéltárában.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom