Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 2. Désfalva - Kóródszentmárton (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2009.
A Küküllői Református Egyházmegye régi textíliáiról II.
Horváth Iringó A KÜKÜLLŐI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYE RÉGI TEXTÍLIÁIRÓL II. Textíliák a források tükrében Jelen tanulmány a kötetben szereplő tizenhat település - Csüdőtelke, Désfalva, Dicsőszentmárton, Domáld, Egrestő, Ebesfalva azaz Erzsébetváros, Ernye, Gógán, Gógánváralja, Harangláb, Héderfája, Kerelő, Kerelőszentpál, Kiskend, Kóród és Kóródszentmárton - református gyülekezeteinek textília-anyagát kívánja bemutatni. A források alapján megpróbálunk képet alkotni arról, milyen tárgyak voltak a 17—18. század folyamán az egyházközségek tulajdonában, valamint ismertetjük a ma is létező darabokat. A Küküllői Egyházmegye 17-18. századi iratanyaga meglehetősen gazdag, néhány vizitáció alkalmával tételes összeírás, azaz conscriptio készült az egyházközségek javairól, amelyek a földek, iratok, klenódiumok mellett a textíliákra is kitértek. Az első ilyen jellegű ismert összeírás 1676-ban készült.' Az általában latin nyelven írt felsorolás elég szűkszavú és csupán számszerű adatokat közöl, amelyekből nehezen azonosíthatók a fennmaradt tárgyak. Arra azonban fény derül, hogy mennyire gazdag gyűjteményük volt az illető gyülekezeteknek. A kötetben szereplő egyházközségek közül hatnak (Ebesfalva, Gógán, Harangláb, Héderfája, Kerelőszentpál és Kóródszentmárton) a javait írták össze a 17. század második felében. Ebben az összeírásban a leányegyházközségek javait az anyaegyház vizitálásakor jegyezték fel, így került be kötetünkbe Gógánváralja (Gógán filiája), Mikefalva 2 (Héderfája filiája), Marosugra 3 (Kerelőszentpál filiája), Kóród (Kóródszentmárton filiája), valamint Egrestő (Balavásár 4 filiája) javainak jegyzéke is. Akad olyan eset is (Harangláb és filiája Désfalva) amikor egyetlen felsorolás olvasható. Mivel frissen alakult egyházközségekről van szó, valószínű, hogy a filiának nem volt külön úrasztali felszerelése, a lelkész rendszeresen magával hordozta a szentségek kiszolgáltatásához szükséges eszközöket, kitéve őket a szállítás okozta rongálásnak. Ezért néhány esetben a vizitáció utasította a leányegyházakat, hogy szerezzenek be saját úrasztali készletet. A 18. század első felében két alkalommal, 1714-ben és 1749-ben írták össze a gyülekezetek javait. 1714-ben kilenc gyülekezet (Désfalva, Egrestő, Ebesfalva, Gógánváralja, Harangláb, Héderfája, Kerelőszentpál, Kiskend és Kóródszentmárton) ingatlanait és ingóságait rögzítették, Gógánváralján erre csak 1719-ben került sor. A második összeírás-sorozatból — az 1714-eshez képest — kimaradt az időközben templomát vesztett és filiává zsugorodott Kerelőszentpál, de szerepel már benne Szőkefalva nemrég alakult filiája, Dicsőszentmárton. Mindkét conscriptio magyar nyelven íródott, és a számszerű felsorolás mellett néhány szóban leírták a tárgyakat. A textíliák azonosítása a korábbi összeíráshoz képest könnyebbnek tűnik, a jegyzékek azonban nem elég részletezőek ahhoz, hogy a hasonló darabokat egyértelműen a leírásokhoz kössük. A conscriptiokat 1 KükEhmLvt prot. 1/2. 2 Lásd a következő kötetben. 3 Lásd a következő kötetben. 4 A történelmi Küküllői Református Egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere I. Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóh Levente szerk. Kolozsvár 2008. (A továbbiakban: KükTK I.) 44-45565
