Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 2. Désfalva - Kóródszentmárton (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2009.

Tanítók (léviták) névsora 45° A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei II.

A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei II. zunk a vizitációs jegyzőkönyvekben, 1713-ban szolgabíróként említik,'

9

1 1715-ben egyházfi volt a kóródszentmártoni egyházközségben.'

9

1 A későbbi évtizedekben gyakran említik a lelkésszel való viszálykodásait, fegyelmi ügyeit. A kolozsvári műhelyből származó kiskendi ónkanna (kat. 57., 57b. ábra) mestere a töredékes mesterjegy miatt azonosíthatatlan (57b. ábra), csak feltételezzük, hogy ez is MRK mester munkája. Felépítése közeli analógiát mutat az olaszteleki református egyházközségben található ónkannáéval, amely a kolozsvári MRK mester munkája.'

9

3 A két kanna talpon, szájperemen és fedél szélén körbefutó poncolt palmettasora, a sima kannatest két domború bordagyűrűvel való tagolása, valamint az angyalmaszkos billentője azonos. A majuszkulás adományozási feliratot a kanna palástjára vésték: K[is] KENDI REF[ormata] ECCL[esia] SZAMARA ADTA / MOHAI SZABÓ MIHÁLY /1763. Fedélgombja korongos. A kígyóvonalas fül gyöngysoros keretbe foglalt domborműves díszítése két mezőre osztott, a felsőt ötszirmú virágos ág alkotja, az alsóban felívelő indán bazsarózsák és ötszirmú virágok váltakoznak. A körgyűrűbe foglalt fenékrózsa olaszkorsóból kihajló szőlőleveles indát ábrázol. Mohai Szabó Mihály a 18. század harmadik negyedében egyházpártoló tevékenységével tűnik ki. Legkorábbi adatunk 1753-ból származik, amikor az Udvarhelyi Egyházmegyébe kebelezett nagymohai egyházközség számára új Graduált ajándékozott.'

9

4 Az ezt követő évben a sárpataki egyházközségnek adományozott félejteles ónkannát,'

9

5 majd 1760-ban újra Nagymohát látta el ezüsttányérral és két selyemkeszkenővel.

196 1763-tól a kiskendi egyházközség ingó vagyonának gyarapításában vállalt jelentős szerepet, ennek okát egyelőre nem ismerjük. Ekkor a kannánkkal együtt keresztelő kannát, abroszt, selyemkeszkenőt ajándékozott, a templomba asztalt és ládát,'

9

71769-ben pedig szószéket készíttetett. 1772-ben félejteles ónkannával, abrosszal és keszkenővel gazdagította a gyülekezetet.'

9

8 A küküllői egyházközségek 17. századi keresztelő kannái közül a gógánváraljai maradt fenn (kat. 66., 66. ábra). Az enyhén szűkülő kannatestet a kihajló talpperem teszi hangsúlyossá, palástját vésett és flechelt övsorok tagolják. A lapos fedél a profilozott szájperemre illeszkedik, korongos fedélgombja töredékes. A kanna billentője hiányzik, az íves fül sima. Mestere és adományozója ismeretlen. A 17. századi ónkannák java része a segesvári ónöntők munkája, de találunk közöttük kolozsvári és nagyszebeni darabokat is. Arányaikat és díszítésüket tekintve a nemes formák, az aprólékosan kidolgozott részletelemek jellemzik. A 18. századra a kannák formavilága jelentősen megváltozott, a hengeres test, az erőteljesen domborodó talp és fedél vált uralkodóvá. Ornamentikájukban hangsúlyosabbá vált a naturalista vonalvezetés, lendületet kaptak a figurális ábrázolások, az állatalakokat gyakran mozgásban ábrázolták. A 18. század elejének kiváló alkotása a héderfáji kanna (kat. 60., 60a. ábra), amelynek egyetlen díszét a domború fedélen megjelenő éremmásolat alkotja. Az érmék ötvöstárgyakon való felhasználásának népszerűsége a 16. századtól egyre inkább növekvőben volt, a 17. század végére a tárgyak díszítésére már nemcsak antik, hanem forgalomban lévő emlékér19

1 KükEhmLvt prot. 1/2. 514. 19

2 KükEhmLvt prot. II/2. 28. 19

3 Kovács Kézirat 108. tábla. 19/

1 A Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye Levéltára. Régi protocollumok. 56. (A továbbiakban: UdvEhmLvt prot.) 19

5 UhmLvt prot. 118. 19

6 Uo. 56. 19

7 KiskendAd. 38. 19

8 Uo. 39. 486