Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 2. Désfalva - Kóródszentmárton (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2009.
Tanítók (léviták) névsora 45° A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei II.
A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei II. század folyamán végig korongos, korlátbábos formájúak. A csüdőtelki 17. századi ónkanna fedélgombjának toboz alakját (55a. ábra) nagyszebeni származása indokolja. A kerelőszentpáli ónkanna delfint mintázó gombja (50c. ábra) a segesvári műhely 17. század második feléből származó ónkannáinak mintájára készült, ügyetlen megformálása a másolás színvonalát, valamint a medgyesi mester felkészületlenségét mutatja. A kerelőszentpáli, désfalvi, erzsébetvárosi, kiskendi, dicsőszentmártoni kannák hajlított lemez alakú billentőjén maszkos díszítés tűnik fel (ai., a2. ábra). Gyakoriságát tekintve ezzel azonos számban találkozunk a gyöngysorral díszített, akantuszleveles ujjtámasszal is (a3., a.4. ábra) a csüdőtelki, gógáni, gógánváraljai, haranglábi boros illetve a gógáni és erzsébetvárosi keresztelő kannákon. Rongált állapotuk miatt a kannák billentői és fedélgombjai gyakran a fedéllel együtt hiányoznak. Az erdélyi kannák fedelében elhelyezett érmék és a fenékrózsák formavilágára az osztrák ónművesség gyakorolt nagyobb hatást, míg a fülek díszítésében a délnémet központok hatása volt a meghatározó. A küküllői egyházközségek kannái közül a kerelőszentpáli kanna fedelében helyezett el a medgyesi mester gyöngysoros keretbe foglalt, kalapos emberfőt ábrázoló plakettet (b. ábra). A fedélgombhoz hasonlóan a segesvári ónöntők öntőmintáit használta. Ezzel azonos plakettet találunk a nagybaconi református egyházközség 1683-ban Segesváron készült ónkannájában.' 6 9 A fenékrózsákat utólagosan forrasztották fel a kanna belsejébe, az öntött díszítésű korongok az esztergályozáshoz szükséges felfogás helyét tüntették el. A fenékrózsák megegyező ábrázolásai nem feltételeznek azonos műhelyt, az öntőformákat műhelytől függetlenül használták. Az öntött fenékrózsával ellátott kannák száma meghatározó a vizsgált emlékanyagban, a húsz boros és keresztelő kanna közül tizenháromban megtaláljuk. A küküllői ónkannák fenékrózsái kivétel nélkül növényi ábrázolásóak, olaszkorsóból és reneszánsz vázából kihajló csokrok dominálnak. A reneszánsz vázából kihajló csokroknak három változata jelenik meg. A dicsőszentmártoni 17. század második felében készült kanna fenékrózsáján (ci. ábra) a csokor központi motívumát tulipán alkotja, a szimmetrikusan szerkesztett indán sokszirmú virágok ülnek. Ezzel azonos a gógáni (c2. ábra) és kiskendi (C3. ábra) kannák fenékrózsája, csupán a tulipánmotívum helyett tűnik fel stilizált virágszál. E típusnak harmadik változata látható a kerelőszentpáli kannában (C4. ábra), ahol a központi csokrot három szőlőlevél alkotja, a sokszirmó virágok csak az indák végén jelennek meg. A magas lábon álló, urnaszerű vázából kihajló, szőlőleveles indákkal díszített fenékrózsa különálló csoportot alkot, ennek példái a dicsőszentmártoni (C5. ábra) és kóródszentmártoni (c6. ábra) keresztelő kannák fenékrózsái. Mindkét kanna a 18. század első felében ismeretlen műhelyben készült. Az erzsébetvárosi keresztelő kannát díszítő fenékrózsán (C7. ábra) a szőlőleveles ágakból formált csokor alacsony, gyertyatartószerő vázából indul. A fenékrózsák legnépesebb változatát az olaszkorsóból kihajló, apró leveles indákból szerkesztett csokrok alkotják, amelynek egyszerűbb és bonyolultabb formái jelennek meg a küküllői kannákban. A csüdőtelki (c8. ábra), erzsébetvárosi (c9- ábra), kiskendi (cio. ábra) és kóródszentmártoni (cn. ábra) kannákban azonos fenékrózsát találunk. Az apró szőlőleveles ágakból szerkesztett csokor központi motívumát kinyílt állapotban ábrázolt négyszirmó virág és egymásba fonódó indákon ülő stilizált virágok alkotják. A désfalvi kanna fenékrózsája (02. ábra) rossz állapota miatt csak részben értelmezhető, de a töredékek arra utalnak, hogy az előbbiekkel azonos. A 17. század második felében készült kannák kolozsvári, nagyszebeni és segesvári ónöntők 16 9 Kovács Kézirat 113. tábla. 479
