Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 2. Désfalva - Kóródszentmárton (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2009.

Tanítók (léviták) névsora 45° A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei II.

A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei II. amelyeket az ötvösök a későbbiekben eltérő stílusú munkákhoz is alkalmaztak. A 17. század közepén készült haranglábi kehely (kat. 5., 5. ábra) teljességgel későgótikus formájú. A hatkaréjos talp peremének áttört frízét egymásba fonódó, virágos indák alkotják. A talpmezők simák, a ma hiányzó alsó szárrésztől eredetileg profilozott szárgyűrű választotta el. A lapított gömb alakú nóduszt mély hornyolat osztja, felülete rovátkolt díszítésű. A hatszögű szár oldallapjai simák. A kelyhet 1656-ban készíttette Szalánczy László, azonban mesterjegy hiányában alkotója ismeretlen. Az 1766-os javítást végző mester neve szintén ismeretlen, ekkor vésték a kuppa szájpereme alá a majuszkulás feliratot: ISTEN ELOT[t] KEDVES ALDAZAT AZ ALAMISNÁLKODÁS SZA / LANCZY LASZLO TSINALTAT[t]A ISTENHEZ VALÓ SZERETETBŐL /1656. RENOVALTATOT A[nn]0 1766. Szalánczy László"

8 1653-ban a marosugrai református egyházközségnek aranyos lábas pohárt adományozott, majd ezt követően a haranglábi eklézsiát is megajándékozta. A désfalvi kehely (kat. 6., 6. ábra ) a 17. századi ötvösség egyszerű példája. A kihajló, aranyozott talpszegély fölött csonkakúp alakú láb emelkedik, amelynek felső részén az aranyozott sáv megismétlődik. A nóduszt három porcdíszes kacs alkotja. A sima kuppa szájperemét szintén aranyozták. A kehely mestere és adományozója ismeretlen. A 17. század végének, 18. század elejének viszonylag szűk körben elterjedt ornamentikájával találkozunk az erzsébetvárosi serleg palástján (kat. 7., 7. ábra). A kerek talp negyedkörív keresztmetszetű tagozatát, valamint a hatszögű kuppa oldallapjait cápázott felületen szívsorok díszítik. A trébelt szívsor a talpon vízszintes sávban, a kuppán függőleges oszlopokba rendezve tűnik fel. Az egyszerű díszítési eljárás a 17. századi augsburgi ötvösségben gyökerezik,"

9 ahonnan a század végére Boroszlóba

12

0 és Erdélybe is eljutott. Az erdélyi ötvösművek közül általában a serlegeket díszítették ezzel a motívummal, valamennyi példája jelzetlen, így nem köthetők műhelyhez. A kászonújfalusi katolikus egyház szívsoros díszítésű serlegét 1893-ban vásárolta meg a Magyar Nemzeti Múzeum.

12

1 Egyházi tulajdonban őrzik a kézdivásárhelyi református gyülekezet szívsoros serlegét,

12

2 a marosújvári,

12

3 valamint a magyarcsesztvei református egyházak serlegét.

12

4 A maroscsesztvei serleg leírásában jegyezte meg Debreczeni László, hogy díszítése azonos a Teleki 11

8 Szalánczy László a szenttamási Szalánczy család tagja, akik közül többen jelentős diplomáciai szerepet töltöttek be Erdély 16-17- századi külpolitikai életében. (Jakó Klára: A Szalánczyak. Egy fejezet az erdélyi fejedelemség keleti diplomáciájának történetéből. In: Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár 1999. 199—210.) Szalánczy László 1640-ben és 1641-ben bethleni birtokosként jelenik meg, 1642-ben almásmálomi birtokos. (Vö. Tagányi Károly-Dr. Réthy László-Pokoly József: Szolnok-Doboka vármegye monográfiája. Dés 1901. II. 161., V. 110.) 11

9 Két szívsoros díszítésű, augsburgi kupa került árverésre az Ernst-Múzeum XXXIX. aukcióján. Az Ernst-Múzeum XXXIX. aukciója. Ezüsttgyűjtemény főúri birtokból. Budapest 1928. 981., 989. tétel. 12

0 Szintén az 1928-as Ernst-aukción árvereztek egy szívsoros díszítésű serleget, amely a boroszlói AP mester alkotása volt. Uo. 969. tétel. Marc Rosenberg az AP mesterjegyről feltételezi, hogy a boroszlói Augustin Peisker jegye lehet, aki 1727-1758 között tevékenykedett. Munkái közül három szívsoros serleget említ, amelyeket Andrássy Géza állított ki az 1896-os budapesti Millenniumi kiállításon. (Marc Rosenberg: Der Goldschmiede Merkzeichen. Frankfurt am Main, 1922. Band I. 294.) 12

1 H. Kolba Judit: Liturgische Goldschmiedearbeiten im ungarischen Nationalmuseum. 14-17. Jahrhundert. Budapest 2004. 102. 12

2 Kovács Mária: Ötvösmüvek és ónedények a történelmi Háromszék református egyházközségeiben. Kézirat. (A továbbiakban: Kovács Kézirat.) 12

3 Debreczeni Vázlatkönyvek. 1931/89. 12

4 Uo. 126. 471