Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 1. Adámos - Dányán (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2008.
Tárgymutató
Tárgymutató • Gondnok (c urator), főgondnok (inspector curator) senek, amennyit a materben egy parasztember (Balavásár, 1736); a temetésért nem adták meg az egy veder mustot (Balavásár, 1740); országos és egyházi törvény, hogy a nemes legalább annyit fizessen a lelkésznek, mint a paraszt (Balavásár, 1741/4.); részletes díjlevél (Balavásár, 1749); az egyházfiak is büntetést érdemelnének a restanciák miatt (Balavásár, 1756/2.); a quarta elvételével megfogyatkozott a lelkész fizetése, a vizitáció buzdítja a híveket, hogy pótolják ki az így esett hiányt (Balavásár, 1757/5.; 1758/1; 1759/2.; 1771); jövevény mesterek nem akarják megadni a helyi bért, a vizitáció erre kötelezi őket (Balavásár, 1777). Bernád. Az egyháznak szénarétje van arra, hogy a lelkész azt lekaszálva ne kérje a temetésért szokásos illetményt (Bernád, 1714); a lelkész és lévita fizetésének részletes leírása (Bernád, 1749). Bethlenszentmiklós. A vizitáció inti a híveket a lelkészi illetmény beszolgáltatására (Bethlenszentmiklós, 1714); a lelkésznek járó erdőt eladták a hívek, így abból nincs semmi jövedelme (Bethlenszentmiklós, 1723); az egyházfi nem szolgáltatta be a must és a fabért (Bethlenszentmiklós, 1723); a gyülekezet nem választott egyházfit, a lelkészi fizetés tehát nem gyűlt össze (Bethlenszentmiklós, 1727); „a tavalyi egyházfi integre a praedikátor fizetését be nem szolgáltatta" (Bethlenszentmiklós, 1727); a vizitáció inti a helyieket, hogy a konvencióban megígért fizetéshez tartsák magukat és ne változtassák minden esztendőben azt, a mester fizetését is adják meg, mint másutt (Bethlenszentmiklós, 1731); „bor, búza, fa restantiaji vannak a praedikátornak, a felső udvar a praedikátor fizetéséből defalcált" (Bethlenszentmiklós, 1734); az újonnan érkezett lelkész köteles megosztani arányosan éves jövedelmét a régi lelkésszel (Bethlenszentmiklós, 1735 november); a bére kéréséért illetlen szavakkal illették a lelkészt (Bethlenszentmiklós, 1739); a harangozónak nem fizetnek (Bethlenszentmiklós, 1739); az egyházfi nem gondoskodott a lelkészi juttatás felszedéséről (Bethlenszentmiklós, 1739); akinek nem termett mustja, fizessen annyit, amennyit a must ér (Bethlenszentmiklós, 1739); a lelkész fizetése a két udvar kénye-kedve szerint történik (Bethlenszentmiklós, 1749); az 1721. évi díjlevél szerint megerősítik a lelkészi járandóságot (Bethlenszentmiklós, 1749); az özvegyasszonyok ígéret szerint nem fizettek vászonnal (Bethlenszentmiklós, 1765); sok kára származik a lelkésznek abból, hogy a hívek „csepegve-csupagva majd egy hétig is hordják" a járulékot (Bethlenszentmiklós, 1778); az özvegyasszonyok évi négy sing vásznat tartoznak fizetni a lelkésznek (Bethlenszentmiklós, 1783); az eklézsia díjlevelében az szerepelt, hogy minden gazda egy szekér fát hozzon a lelkésznek, azután szüretkor négy kupa mustot fizessenek a fa helyett (Bethlenszentmiklós, 1785); templomba nem járnak némelyek, ezért bért sem akarnak fizetni, merthogy nem veszik igénybe a szolgálatot (Bethlenszentmiklós, 1788); az új házas nem akar fizetni, mert a király is elengedi a frissen házasultak évi adóját, a vizitáció viszont nem (Bethlenszentmiklós, 1798). Boldogfalva. A gyülekezet megadta a lelkésznek járó beszolgáltatást (Boldogfalva, 1676); országos döntés született arra nézve, hogy „akik bokrossával együtt laknak, külön-külön megfizetnek az prédikátornak" (Boldogfalva, 1702); másutt a lelkésznek kaszálnak és takarnak, itt nem, mostantól a vizitáció erre is kötelezi a híveket (Boldogfalva, 1713); ha a lelkész fa és törökbúza quartabeli fizetését nem szedik fel, nagy büntetésre számítsanak (Boldogfalva, 1720); a lelkészi fizetés hátralékos (Boldogfalva, 1728 január); az egyházfi nem akar egész bért fizetni (Boldogfalva, 1730); amennyiben Bándi Mihályné nem hajlandó fizetni, az egyházfi hatalommal hajtsa be tőle (Boldogfalva, 1732); vármegyei törvény szerint az özvegyek és az ifjú legények fél bért adjanak (Boldogfalva, 1735 november); a vizitáció inti a gyülekezetet, hogy minden tartozását rendezze (Boldogfalva, 1742); a boldogfalvi malom szombati vámjának két része a helyi lelkészé, egy része a küküllővári deákoké, egy része pedig a molnároké (Boldogfalva, 1749); a lelkész fizetése részletesen (Boldogfalva, 1749); a vizitáció inti a lelkészt, hogy házról-házra ne járjon fizetését felszedni, hanem azt tegye meg az egyházfi (Boldogfalva, 1753/1.); az eklézsia két zsellérének adója (Boldogfalva, 1759/1., 2.; 1760); 595
