Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 1. Adámos - Dányán (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2008.
Az orgona használata az Erdélyi Református Egyházban
Orgonák a Küküllői Református Egyházmegyében A kiegyezés utáni időszak, majd a századfordulós boldog békeidők egyre több gyülekezet számára teremtették meg az orgonaépítés feltételeit. Ebben az időszakban épül a legtöbb új orgona. Kolonics István 1877-ben jelent meg az egyházmegyében. A bethlenszentmiklósiak dolgoztattak vele. Nagy a gyanúnk azonban, hogy templomba beállított hangszert nem ő építette, hanem egy régebbi orgonát javított fel. 1890-ben ő építette a dicsőszentmártoni orgonát is. A marosvásárhelyi Takácsy Ignác három orgonát épített az egyházmegyében: Balavásár (1885), Marosugra (1892) és Teremiújfalu (1895). Ezeken kívül számos javítás és átépítés kötődik a nevéhez. Az orgonák, ha kisebb mértékben, de ebben az időszakban is „vándoroltak": Szőkefalvára Kiskapusról (1885), Kiiküllőpócsfalvára Balavásárról (1886), Kóródszentmártonba a tövisi katolikus templomból (1890) szereztek orgonát. A század első éveiben már csaknem minden hangszer építőjét ismerjük. Kivétel Küküllőszéplak (1900 k.) és Nagyteremi (1905) orgonája. Simon László Kiskenden (1906), Medgyesen (1908) és Nagymedvésen (1912), Rieger Ottó Ádámoson (1912) és Szőkefalván (1914) épített orgonát. Néhány mester tudományát az egyházmegye egy-egy orgonája dicséri: Szalai Gyula (Magyardellő — 1900), Csioflek testvérek (Magyarherepe — 1908), András Frigyes (Oláhdellő — 1910), Kerékgyártó István (Gógánváralja — 1911) és Angster József (Nagykend - 1912). A két világháború között az egyházmegyében egytlen hangszer épült, a radnóti. Ez Szeidl Ferenc munkáját dicséri és 1925-re készült el. Ebben az időszakban viszont nagyon sok, 1917—'18ban elrekvirált sípot pótoltak, és nagyon sok elnémított orgona szólalt meg ismét. A kommunista diktatúra éveiben egyetlen említésre érdemes „orgonamozgásról" tudunk. Az elnéptelenedő Magyarherepe 1908-ban épült orgonáját 1964-ben átszállították Küküllővárra. Gyakorlatilag ezzel menekült meg a pusztulástól. A Küküllői egyházmegye orgonatörténetét végigtekintve igen változatos kép tárul elénk. A vizsgált 47 gyülekezetből 12 soha nem rendelkezett orgonával. Többségük kis lélekszámú gyülekezet volt (Magyarsáros, Oláhkocsárd, Kerelőszentpál stb.), meglepő módon olyan régi és nagy gyülekezetek, mint Boldogfalva, Erzsébetváros (Ebesfalva) vagy Kükiillőalmás sem rendelkeztek soha orgonával. Öt olyan gyülekezetről tudunk, ahol egykor volt, és ma nincs orgona: Gógán, Magyarherepe, Kutyfalva, Mikefalva és Magyarszentbenedek (?). Ezek közül a legfájdalmasabb, a minden valószínűség szerint 18. század elején Kundról Gógánba került orgona elkallódása. Összesen 30 gyülekezetben van ma is orgona. A meglévő hangszerek mind korukat (17. század végétől 1925-ig), mind nagyságukat illetően nagyon változatosak. Néhány hangszer az utóbbi években esett át - többnyire szakszerű — felújításon, és igen szépen szól (Küküllővár, Marosugra, Küküllőpócsfalva), de van olyan orgona is (pl. Sövény falván), amelyből csak szekrénye és néhány síp maradt mutatóban. A továbbiakban a kötetben szereplő gyülekezetek orgonáit mutatjuk be. Az orgonák leírása során először a hangszer főbb szerkezeti jellegzetességeit mutatjuk be, majd az építő nevét és az építés időpontját közöljük. Az orgonaszekrény leírásánál zárójelben az orgonahomlokzat sípmezőiben levő sípok számát jelöljük, majd a szekrény stílusát. A hangszerek diszpozíciójánál minden elérhető információt közlünk. A regiszterek neveit a regiszterhúzón, vagy regiszterkapcsolón található felirat alapján, szó szerint közöljük. Ezért szerepel időnként német, latin vagy magyar szöveg. A regiszterek elnevezése helyenként hiányos, ugyanis néhány orgonánál lekopott a regiszter-elnevezés, és az orgonát nem lehetett megszólaltatni, hogy meghatározhassuk a regisztereket. 556
