Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 1. Adámos - Dányán (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2008.

Az orgona használata az Erdélyi Református Egyházban

Az orgona használata az Erdélyi Református Egyházban A 18. században az erdélyi reformátusokat is elérte az orgonaépítés divatja, s több egyházközségben (egyelőre a Székelyföld tehetősebb gyülekezeteiben) a század közepe után nem sokkal már állt az új vagy vásárolt orgona (Köpec 1756, Kézdivásárhely 1757, Erdőfüle 1760'

7) 1758-ban Borosnyai Lukács János püspök így panaszkodott: Másszor is mondottam, élő s építő orgonákat, jó papokat alig tarthatnak eklézsiáink, s némellyik koldul temploma tornya reparatiojára (mint a sepsiszentgyörgyi'

1

1) s orgonát s orgonistát tart. Mit épít a sok illiteratus ember között az a zengés, mellyel az értelmes éneklésnek hallását is elölik a tudatlan községben. Ollyan hellyekre való az orgona, ahol mindenik hallgatónak könyv van a keziben, s érti s tudja az éneklésnek argumentumát."'

9 Az 1761-es bögözi zsinaton azt fájlalták, hogy az újságokon kapdosó emberi elme, amelynek álma sem édes, míg ő is meg nem szerzi azt, amit másoktól látott, ha szintén azzal több kárt teszen is, mint hasznot, a Háromszéki Egyházi Communitasban [...] az orgonával való éneklést egy eklézsia propria auctoritate introducdlván más eklézsiákot is megigézett, és már mind a négy tractusokban az orgonák szaporodni kezdettemk.

1

0 A század folyamán annyira elterjedt az orgona használata a székelyföldi reformátusoknál, hogy a zsinat már nem tehetett egyebet, minthogy szabályozta a „törvényen kívüli" állapotot, s ha már nem tilthatta meg, legalább megnehezítette a hangszerek beszerzését. így, ha egy egyházközség orgonát akart építeni, nem volt szabad azt az egyház lcaszszájából finanszíroznia, hanem arra külön gyűjtést kellett szerveznie. Az orgonálni nem tudó oskolamestereket nem lehetett állásukból elbocsátani, hanem külön orgonistát kellett alkalmazni. Azt a zsinati atyák is tudták, hogy az orgona igen könnyen bomló s romló muzsika, s azt is meghatározták, hogy ha valamelyik egyházközségben elromlik az orgona ne corrigáltassák az eklézsia közönséges pénzével, hanem akkor is magok tulajdon költségeken fogadjanak mesterembert, ugyanis annak csak egyszeri elhányása s egybe rakása is drága szokott lenni. Nem tudjuk, hogy e határozattal az eklézsiát próbálták megmenteni a nagy költségektől, vagy így próbálták visszaszorítani a hangszer elterjedését.

1' A század közepétől kezdve szinte minden tehetős gyülekezet orgonát vásárolt vagy készíttetett magának, de a szegényebb eklézsiáknak is lett orgonájuk, ha a patrónus zenekedvelő ember volt, és áldozott a hangszerre. íme néhány korai orgona: Bögöz 1761, Felsőboldogfalva 1762, Kolozsvár 1765, 'borda 1768, Szilágysomlyó 1769, Bonyha 1770, Kolozsvár-Alsóváros 1775, Rugonfalva 1776, Bágy 1777, Marosvécs 1777, Déva 1778, Dés 1780 stb." A Küküllői Egyházmegyére nézve Bonyhán kívül, Héderfája 1800 vagy 1801, Balavásár 1803, Nagykend valamikor 1788 és 1804 között, Magyarkirályfalva 1807, Gógánváralja 1807. Amikor Marosvásárhelyen 1790-ben megépült az orgona, Kovásznai Tóth Sándor öreg kollégiumi professzor azt mondta, hogy Marosvásárhely csináltatott magának egy fa-kántort, jó volna már, ha egy fa-papot is csináltatnak 1

7 Dávid 19. 1

8 1753-ban vásárolták valamelyik környékbeli szász gyülekezettől. Dávid 19. 1

9 Az Erdélyi Református Főkonzisztórium levéltára az Erdélyi református Egyházkerületi Levéltárban. 9/1758. Az Erdélyi református zsinati iratok 1599-1770. Szerkesztőinek köszönöm ezt az adatot. 2

0 Bod Péter: Erdélyi református zsinatok végzései 1606-1762. Szerk. Buzogány Dezső - Sipos Gábor. K-vár 1999. 80. 2

1 Uo. 81. 2

2 Bővebben Id. Dávid 20. 2

3 Fogarasi Sámuel: Marosvásárhely és Göttinga. Sajtó alá rendezte Juhász István. Kriterion Bukarest 1974. 74. 553