Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 1. Adámos - Dányán (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2008.

A Küküllői Református Egyházmegye tanítói 406 A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei

A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei A dányáni kenyérosztó tányér dekoratív célra készült, a 17. században Európa-szerte elterjedt domborműves díszítésű tál a 18. század második felétől új funkciót kapott (kat. 72., 130. ábra). A széles peremű tányér szegélyén öntött, stilizált levélsor fut körbe, sima öblének közepe domború. A tányér peremén a nürnbergi Edelzinn domborműves formáit láthatjuk, az öntött virágindák a perem teljes felületét beborítják. Az ornamentika széles perem használatát tette szükségessé. A könynyedséggel ívelő, dús levelek és indák közt különböző, bimbóként és kinyílt állapotban ábrázolt virágtövek váltakoznak: bazsarózsa, nárcisz, tulipán, gránátalma, pipacs, csillagvirág, sokszirmó virágok. Az öntött virágdíszes tálak a 17. század második felében a nürnbergi ónöntők közvetítésével jelentek meg. Mesterjegyét (129. ábra) az öntött díszítés közé rejtették, amely értelmében a nürnbergi I AM mester alkotása. A világi célra készült tányér 1749 után került egyházi tulajdonba, első említését az 1749-es vagyonösszeírás későbbi bejegyzésében olvashatjuk.'

7

3 A későbbiekben minden leltár számba vette, csupán Debreczeni László vázlatkönyvéből maradt ki. A bethlenszentmiklósi kenyérosztó tányért Téglás Péter és Rozsnyó Anna adományozta 1735ben. (kat. 73., 132. ábra) A keskeny peremű tányér széle tagolt, öble lapos. A perem alsó részére vésték adományozási köriratát: EN Téglás Péter és Rosnyo Anna ketten attuk ezt Isten Számára Anno 1735. A tányér fenekére beütött mesterjegy (131. ábra) alsó része elmosódott, nem olvasható, feloldásával kapcsolatban a szakemberek véleménye megoszlik. Csányi Károly az MW monogram alatti ábrázolást (három pólya és stilizált liliomok) Beszterce városjegyének tekinti,'

7

4 Bajusz István eperjesi mester jegyeként közli a kusalyi kenyérosztó tányér, a bethlenszentmiklósival azonos jegyét.'

7

5 Az eperjesi városjegy kitárt szárnyú sast ábrázol, így tányérunkat besztercei munkának tekintjük, annál is inkább, mivel a 18. század elején a besztercei ónöntők ezt a városjegyet használták.'

7

6 Azonos mesterjeggyel ellátott tányérokat ismerünk a magyarszentbenedeki és a magyarói református eklézsiák tulajdonából, (a magyarói 1744-ben készült)'

7

7 valamint két óntányért az almásmálomi református egyház tulajdonából.

1

7® A Gubernium 1750-es általános adóösszeírásban Besztercén csak Michael Werner ónöntő szerepel,

17

9 akinek névbetői megegyeznek a mesterjegyben szereplőkkel. Az 1735-ös illetve 1744-es évszám arra utal, hogy a besztercei Michael Werner ónöntő jegyéről van szó. Téglás Péter az 1724-es, 1726-os, 1727-es bethlenszentmiklósi vizitációkon gyülekezeti tagként jelent meg. A tányér első említését az 1749-es vagyonösszeírásban találjuk.'

8

0 A balavásári kenyérosztó tányér (kat. 74., 133. ábra) szintén a 18. század első felének alkotása. A keskeny peremű tányér ívesen kihajló szélét vésett öv tagolja. Keskeny peremén stilizált levélkoszoróba foglalt, vésett tulajdonjelzés olvasható: E: C: C: / L: E: / 1730. Fenekének középső részére ütötték be mesterjegyét (gyöngysoros keretbe foglalt zászlós bárány, 134. ábra), amely eddig feloldatlan. Adományozója ismeretlen. A dányáni kenyérosztó tányér a nagyszebeni GB mester munkája, (kat. 75., 136. ábra) A keskeny peremű tányér széle tagolt, öble lapos. Fenekére kétszer ütötték be az összevont (mesterje1 3 KükEhmLvt Conscr. 1749. 36.: Item egy óntángyér, tekintetes Komáromi Lajos uram ajándéka, item egy virágos tángyér. 17

4 Csányi 92. 17

5 Bajusz 91. 17

6 Weiner 16. 17

7 Debreczeni Mesterjegyek 17

8 Debreczeni Vázlatkönyvek 1932/005. 17

9 Grotte András: Adatok a magyarországi ötvösség történetéhez V. Erdélyi ötvösök 1750-ben. In: Művészettörténeti Értesítő. 2007/2. 18

0 KükEhmLvt Conscr. 1749. 129.: Egy új óntányér. 439