Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 1. Adámos - Dányán (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2008.
A Küküllői Református Egyházmegye tanítói 406 A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei
A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei rűségére mutatnak rá. Az ónöntő mester néha maga vésett az edényre, de többnyire simán adta el a kannát s a vevő vésetett rá, néha ötvössel, vésnökkel, rézmetszővel, — néha dilettánssal. A vésett díszítés hiányát ez a tény is magyarázza. A vésett és flechelt díszítéssel ellentétben öntött ornamentikával gyakran találkozunk a küküllői ónkannákon: fenékrózsákon, a fedélben elhelyezett plaketteken, a fül domborműves díszítésén, a fedélgomb és billentő öntött elemein. Az ónedények öntött díszítésén, elsősorban a fül, fedélgomb és billentő domborművein az ötvösség hatása észlelhető. A bonyhai kanna delfint ábrázoló fedélgombja; a boldogfalvi, balavásári, bethlenszentmiklósi kannák maszkos díszítésű billentője; a csávási kanna női torzót ábrázoló füle az ezüst kupák díszítésén gyakran megjelenő motívumok. Az erdélyi kannák fedelében elhelyezett érmék és a fenékrózsák formáira az osztrák ónművesség gyakorolt nagyobb hatást, míg a fülek díszítésében a német központok hatása volt a meghatározó. 10 7 A küküllői egyházmegye kannái közül a bonyhai kanna fedelében helyeztek el körgyűrűbe foglalt, ágaskodó griffet ábrázoló érmét (i. ábra). Az öntött fenékrózsával ellátott kannák száma jelentős a vizsgált emlékanyagban, a tizennyolc boros és keresztelő kanna közül tizenkettőben megtaláljuk. A fenékrózsa előfordulása többnyire a 16-17. századból származó kannákra jellemző, de a 18. század elején is gyakran megjelennek. A fenékrózsák legszélesebb változatát a vázába helyezett, felívelő leveles ágakból és virágokból szerkesztett típus alkotja. Ennek változatai a reneszánsz vázába helyezett csokrok, az olaszkorsóból kihajló leveles indák, vázába helyezett szőlőleveles indák és stilizált virágos indák. Mindezek a motívumok egyszerűbb és bonyolultabb változatban jelennek meg, a vizsgált kannákon alig ismétlődnek. A reneszánsz vázába elhelyezett csokrok egyszerűbb, központi tulipánból, négyszirmú virágokból és kihajló indákból szerkesztett változatával találkozunk a dányáni (2. ábra) és boldogfalvi (3. ábra) kannákon. A balavásári keresztelő kanna fenékrózsája (4. ábra) az előbbiekkel azonos, csupán a központi tulipán-motívumot helyettesíti szőlőlevél. A kannák különböző időszakból (a dányáni a 16-17. század fordulóján, a boldogfalvi a 17. század második felében, míg a balavásári a 18. század elején készült) és különböző műhelyből származnak (Segesvár, Medgyes), ami azt igazolja, hogy egy-egy motívum hosszú ideig és széles körben volt elterjedt, nem tekinthető egy műhely sajátosságának. A küküllői gyülekezetek kannáin az olaszkorsóból kihajló, apró leveles indákból szerkesztett fenékrózsák egyszerűbb és bonyolultabb változatai fordulnak elő. A bonyolult szerkesztésű bonyhai (6. ábra) fenékrózsa szeszélyesen ívelő indáin apró levelek ülnek. A balavásári (5. ábra) és a bethlenszentmiklósi (8. ábra) kannákban elhelyezett fenékrózsák teljesen azonosak, az első ránézésre mutatkozó különbségek a jelenlegi állapotból és fényképezési körülményekből adódnak. A 17. századból származó bethlenszentmiklósi kanna (7. ábra) fenékrózsája az olaszkorsóból kihajló, apró 5. ábra 6. ábra 7. ábra 8. ábra 1 0 Huber 113.; Haldner, Anamaria: Câteva probleme în legătură cu influenţa „cositorului nobil" asupra atelierelor transilvănene. In: Studii şi comunicări. Arheologie—istorie. 1969. 343—346. 428
