Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 1. Adámos - Dányán (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2008.
A Küküllői Református Egyházmegye tanítói 406 A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei
A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei A küküllői református gyülekezetek klenódiumairöl az utolsó átfogó képet az 1816-os összeírás nyújtja, ez alapján próbáltuk azonosítani a fennmaradt tárgyakat. A 20. században történt változásokat a források hiányában nem tudjuk nyomon követni. A Küküllői Református Egyházmegye tíz gyülekezetének templomi felszerelései között máig ott találjuk az ezüst kelyheket, poharakat, serlegeket, kenyérosztó tányérokat, ónkannákat, óntányérokat. A vizsgált emlékanyag egy része (elsősorban az ónedények) ma nincs használatban, így gyakran előfordul, hogy szekrény vagy láda aljában, méltatlan körülmények között találjuk. A katalogizált ötvöstárgyak jelentős része a 19. század végén, a 20. század elején készült, ezek bemutatására csupán a katalógusban kerül sor, mivel már magukon viselik a sorozatgyártás jeleit. Ötvösmunkák A mindennapi életben használati, elsősorban asztalneműként ismert ötvöstárgyak különösen jelentős helyet foglalnak el napjainkban is a református egyház szertartási tárgyai között. Ötvösművészet-történetünknek számos részlete még feltárásra vár, annak ellenére, hogy a hazai és külföldi ötvösség múltja már a 19. század utolsó két évtizedében a magyar művészettörténetírók érdeklődésének homlokterébe került. A század végén rendezett iparművészeti kiállítások, és azokkal egyidejűleg fellobbant szakirodalmi tevékenység a fokozódó érdeklődést tükrözte. Az 1884-ben rendezett történelmi ötvösmű-kiállítás 4' régi ötvösművészetünk legjelesebb alkotásait vitte a nagyközönség elé. Régi ötvösművek gazdag gyűjteménye szerepelt a kehelykiállításon, 42 a 20. század második negyedében pedig Erdély régi művészetét, a református templomok iparművészetét bemutató kiállításokon is. 4 3 Néhány évvel később, 1941-ben Kolozsváron újabb kiállítást nyitottak meg, amelyen a kiállított ötvöstárgyak jelentős hányada egyházi tulajdonból származott. 4 4 Egyidejűleg növekedett a mőfaj szakirodalma. A 19-20. századok fordulóján az ötvösművészet történeti irodalmának jelentős művelői Hampel József, Pulszky Károly, Radisics Jenő, Czobor Béla, Divald Kornél, Roth Viktor, Mihalik József voltak. Vizsgálódásaikat a felvidéki és erdélyi ötvösművészet emlékeinek problémái kötötték le. A 20. század első felétől Kőszeghy Elemér tevékenysége határozta meg az ötvösség-kutatást. Eredményeik ellenére — bár sok részletet megvilágítottak - a tárgyi emlékanyagnak nagyobb része ezután is ismeretlen maradt. Az erdélyi református egyházközségek klenódiumainak tanulmányozásában Debreczeni László kutatásai jelentik a kiindulópontot. Debreczeni László az 1930-as években az Erdélyi Református Egyházkerület megbízásából nagyszámú eklézsia gyűjteményét rögzítette vázlatfüzeteiben, amelyekben a tárgyak leírása mellett a díszítőmintákról és mesterjegyekről készített rajzait is megtaláljuk. 4 5 Az Erdélyi Református Egyházkerület egyházmegyéinek kegyszereiről átfogó tanulmány jelen pillanatig nem született. Jelen tanulmány egy kis terület tárgyi emlékeinek átfogó bemutatására vállalkozik. A Küküllői Református Egyházmegye gyülekezeteinek úrasztali felszerelései többnyire ismeretlenek a szakirodalom számára. Debreczeni László feljegyzésein kívül a közel4 1 A magyar történelmi ötvösmű-kiállítás lajstroma. Budapest 1884. 4 2 A Magyarországon készült régi egyházi kelyhek kiállításának leíró jegyzéke. Budapest 1913. 4 3 Az országos református kiállítás alkalmára a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezett református történelmi kiállítás katalógusa. Budapest 1934. 4 4 Az Erdélyi Művészeti Kiállítás katalógusa. Kolozsvár 1941. 4 5 Debreczeni Vázlatkönyvek. 417
