Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 1. Adámos - Dányán (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2008.

Esperesi vizitációk a Küküllői Református Egyházmegyében a 17. században

Esperesi vizitációk a Küküllői Református Egyházmegyében a 17. században ember tartozott, 5 3 A határozatot a vizitációs jegyzőkönyvek anyaga közé is bemásolták, 5 4 ami azt sejteti, hogy a vármegye területén működő református egyházközségekben is létező jelenséggel van dolgunk (sőt a vármegyétől keletre fekvő Székelyföldön is ugyanez volt a helyzet 5 5). A vizitá­ció komolyan odafigyelt a templom körüli épületek, kertek állapotára, javítására, karbantartás­ára és minduntalan véges határidőket szabott — büntetés terhe mellett — a romlások kijavítására. Szintén gondosan ellenőrizte azt, hogy a lelkészek és tanítók kézhez kapják-e a díjlevélben meg­szabott fizetésüket. Amennyiben a hátralék általánossá vált az egész gyülekezetben, az adósság törlesztését úgy próbálta meg elérni, hogy megvonta a közösségtől a lelkészi szolgálatot. Küküllő vármegye az erdélyi közép- és főnemesség egyik legjelentősebb fészke volt. Szót kell tehát ejtenünk a patrónusok és egyháztámogatók tevékenységéről is. A vármegyét olyan főurak lakták, akik a 17. század nagypolitikai életében is jelentős szerepet játszottak: Apafi Mihály, a későbbi fejedelem, Bethlen János Küküllő vármegyei főispán és a fejedelem kancellárja, fia Bethlen Miklós, az önéletíró, aki tagja volt a fejedelmi tanácsnak és kieszközölte Erdély számá­ra a Diploma Leopoldinumot. De ott éltek a Kakucsi, Szalánczi, Radák, Horváth családok is, je­lentős részbirtokokkal. Mindannyian a református egyház elkötelezett hívei. A 17-18. századi jegyzőkönyvek oldalain lépten-nyomon rábukkanunk egyházukért végzett szolgálatuk nyoma­ira. Közülük messze kiemelkedik Bethlen János, aki patrónusként segítette egyházát. Miután Apafi híve lett, a fejedelemtől megkapta Nagyteremit, Újfalut, Kisteremit, Kiscsergedet, Vaj­dakutát, a bonyhai uradalom egy részét, Szászörményest és Héjjasfalvát. 5 6 Számos alkalommal támogatta az egyházmegye gyülekezeteit, birtokain a református egyházat erősítette, a koráb­ban unitáriussá lett gyülekezeteket megpróbálta visszatéríteni a református hitre. Erre kiváló példa Nagyteremi esete, ahová 1669-ben református lelkészt hozott Fogarasi Tamás személyé­ben. Bethlen János közbejárására a reformátusok 3 év alatt visszaszerezték a templomot és pa­rókiát az unitáriusoktól. 5 7 Bőkezűen adakozott az újonnan alakult egyházközség fennmaradá­sára, adományai nagy részét a jegyzőkönyv is megőrizte: 1674-ben a falu határában szántóföldet adományozott az egyháznak, 5 8 1675-ben biztosította a lelkésznek a dézsmát, 5 9 külön lelkészi fi­zetést adott udvara jövedelméből, 6 0 1677-ben egyházközségi rendtartást készített a teremi refor­mátusoknak. 6' Ezek mellett kisebb-nagyobb pénzadományokkal, klenódiumokkal is megaján­dékozta birtokai közelében lévő egyházközségeket. Hasonlóan bőkezű egyháztámogató volt a legelőkelőbb erdélyi főrangú családok egyike, az Apafi család is. Apafi Mihály több ízben is fejedelmi megbízólevéllel igyekezett az egyházkor­mányzást végző esperes munkáját segíteni, ezért utasította a vármegye világi hatóságait, hogy a vizitáció alkalmával legyenek segítségére az esperesnek. 6 11684-ben megújította a korábbi rendel­5 3 Szilágyi Sándor (szerk.): Erdélyi Országgyűlési Emlékek. 1688-1691. XX. Bp. 1897. 261. 5 4 KükEhmLvt prot. 1/2. 159. Ez a változat eltér az eredeti országgyűlési határozat szövegétől. Leglé­nyegesebb különbség, hogy a papok mellett a mesterek is szerepelnek benne. 5 5 Az udvarhelyszéki vizitációs jegyzőkönyvek is több esetben feljegyzik, hogy a betelepülő román job­bágyság sorozatosan elmulasztja a tizedfizetést. Lásd UdvEhmLvt Régi protokollumok 1/3. 5 6 Illyés Géza: Bethlen János (1613-1678). In: Református Szemle 1929. 408. Ezzel kapcsolatosan lásd: Illyés Géza: Tirimia-Mare - Nagyteremi a reformáció két első századában. In: Református Szemle 1936. 39-40. (A továbbiakban: Illyés 1936). 5 8 KükEhmLvt prot. 1/2. 183-185. 5 9 Uo. 183. 6 0 Illyés 1936. 42. 6 1 KükEhmLvt prot. 1/2. 56-58. 6 2 Uo. 52-54., 143-144. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom