Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 1. Adámos - Dányán (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2008.
Esperesi vizitációk a Küküllői Református Egyházmegyében a 17. században
Esperesi vizitációk a Küküllői Református Egyházmegyében a 17. században Vizsgálat és fegyelmezés Lelkész és tanító A következőkben részleteiben is szeretnők bemutatni, hogyan is történt a vizitáció alkalmával végzett vizsgálat és fegyelmezés. Mindenekelőtt a lelkész és a tanító munkáját vették górcső alá. A szűkszavú 17. századi vizitációk csak az általános értékelési formulákat használják: pastor de doctrina sua et probitate commendatur, vagy: magaviselésérül és tudományárúi commendáltatik, és minister optime recommendatur cum rectore. A munkáját rosszul végző lelkészt vagy tanítót a gyülekezet nem marasztotta: minister dimittitur (a lelkészt elbcsátják) - olvashatjuk az 1689-es balavásári vizitáció jegyzőkönyvében; 3 2 rector dimittitur (a tanítót elbcsátják) - határoznak 1681ben szintén a balavásáriak. 3 3 Gyakran előfordult, hogy a lelkész és a mester közötti ellentét anynyira elmérgesedett, hogy csak a vizitációs bizottság előtt, vagy az egyházmegyei törvénykezési fórumon sikerült megnyugtató határozattal lecsendesíteni a civódó feleket. A küküllői egyházmegyében is találunk ilyen esetet. 1683-ban a nagykendi lelkész és iskolamester közötti veszekedés ügyében határozott a vizitáció: a scholamester a praedikátort megkövesse, magát pedig megcorrigállya, hogy többé illyen böcstelen dologfelőlle ne hallattassék. [...] Apraedikátor is admoneáltatik, az ecclesianak panaszolkodásra való okokot többé ne adgyon? A Hasonló helyzettel később is találkozunk, szintén Nagykenden, ahol a lelkész és az iskolamester felesége közti veszekedésről is tudomást szerzünk, akik viszont a vizitáció előtt kibékültek. 3 5 Az egyházfi A lelkész és tanító szolgálatának számbavétele után a vizitáció sort kerített az egyházközség anyagi dolgainak ellenőrzésére is. Az egyházközségi vagyon adminisztrálását világiakból álló tisztségviselők végezték: a gondnok (curator, helyenként a vicekurátor is), az egyházfi (aedilis), a ,választott emberek" (esküdtek, consistorium, presbitérium). 3 6 Tekintettel arra, hogy a 17. században a gondnoki tisztséget még nem említi az egyházi törvénykönyv, bár a gyakorlatban néhány gyülekezetben már létező funkció (a 17. századi küküllői jegyzőkönyvek mindössze egyszer említik a kurátort 3 7), a vizitáció az egyházfi tevékenységét 3 2 KükEhmLvt prot. 1/2. 154. 3 3 Uo. 92. 3 4 Uo. 111. 3 5 Uo. 225. 3 6 A presbitériumok e korai időszakában a klasszikus nyugat-európai testület jogosítványaival (egyházi törvényhozás, illetve egyházfegyelmezés) nem élt, csak az egyházközség vagyonügyeit intézte. 3 7 KükEhmLvt prot. 1/2. 165. A Geleji kánonok nem rendelkezett a gondnoki intézményről, a 100. kánonban csak az egyházfiról van szó. Űgy tűnik, hogy a tisztség többnyire nagyobb gyülekezetekben jelentkezett, talán gyakorlati szükségként. Az 1702-ben Gyulafehévárra kiszállt generális vizitáció a helyi gondnok feladatául szabta, hogy coláltassa (műveltesse meg) az egyházközség földjeit és ratiocináljon (adjon számot róluk), gondosan őrködjék az egyházközség erdeje fölött, ha pedig azt valaki jogtalanul használná, büntesse meg. Az egyházfinak a Geleji kánonokban rögzített eléggé gazdag és szerteágazó feladatkörét a századforduló táján megosztották, sokrétű tevékenységét visszabontották a gyakorlati munka szintjére, a megmaradt feladatból pedig körülírták a gondnoki tisztséget, az egyházfi fölé rendelve őt (legalábbis ez látszik az említett gyulafehérvári esetből, hiszen a gondnoknak tartozott számadással). A három egyházközségi tisztséget (gondnok, egyházfi, adjunktusok) 1722-ben is együtt említik a marosvásárhelyi zsinaton, ahol a zsinati atyák próbát tettek arra, hogy evangélikus mintára általánossá tegyék a
