Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 1. Adámos - Dányán (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2008.

Esperesi vizitációk a Küküllői Református Egyházmegyében a 17. században

Esperesi vizitációk a Küküllői Református Egyházmegyében a 17. században A canonica visitatio körülményei A 17. századi küküllői vizitációk jegyzőkönyvei meglehetősen szűkszavúan szólnak az egyházlátogatás szervezési és lebonyolítási procedúrájáról. A vizitációs bizottság általában 3 személyből állt: esperes, jegyző, assessor, bár kisebb létszámú bizottságról is tudunk. 1678. január 31-én a kóródszentmártoni vizitáción mindössze az esperes és egy környékbeli lelkész volt jelen,

1

4 akárcsak 1689-ben, a magyarkirályfalvi látogatás során.

1

5 Voltak viszont olyan esetek is, amikor népes bizottság szállott ki a látogatásra: 1677. november 17-én Dányánban négy személyből állt a testület, Vajdaszentiványi János esperes elnökletével,

1

6 1684 novemberében öt lelkész vizitált Kerelőszentpálon,

1

71699-ben pedig 9 tagú testület látogatott el Marosbogátra.

1

8 Az esperes minden alkalommal tagja volt a bizottságnak, mellette általában egy-két környékbeli lelkészt találunk, vagy az egyházmegye jegyzőjét. A jegyző és az assessorok csak az 1680-as évek második felében lettek állandó tagjai a bizottságnak. Arra is találtunk példát, hogy az esperes távollétében zajlott a vizitáció: 1677. febr. 4-én Bonyhán,

1

9 vagy 1685. jan. 9-én Marosbogáton.

2

0 Utóbbi esetben Fogarasi Tamás esperes betegsége miatt nem lehetett jelen az egyházlátogatáson. Érdekes, hogy a jegyzőkönyvek csak egyszer említik a világi karhatalom jelenlétét, akit a főispán rendelt a vizitáció mellé, mégpedig az 1699. évi küküllövári vizitáción.

2' Ugyanilyen ritkán említik a világi felügyeletet a hunyad-zarándi vizitációk jegyzőkönyvek is.

2

2 Ezzel szemben az Udvarhelyi Egyházmegyében fennmaradt egyházlátogatási jegyzőkönyvek (18. század eleje) minden alkalommal megemlítik a seculare brachiumot.

2

3 A források nem említik, de valószínű, hogy az esperesi látogatásnak többnyire a lelkészi lakás adott otthont. Ide gyűltek össze az egyházközség tagjai (incolae, auditores, cives, tota ecclesia), itt hallgatták ki őket és itt referált róluk a lelkész. Az eseményen a lelkész és tanító mellett fontos szerepet töltött be az egyházfi (aedituus, aedilis). A Küküllői traktusban a vizitációk - más egyházmegyékhez hasonlóan — többnyire a naptári (vagy az egyházi) év első hónapjaiban zajlottak. Ritkán történt meg, hogy egy-egy gyülekezet meglátogatása átcsúszott márciusra, mint pl. 1685-ben, valószínűleg Fogarasi Tamás esperes betegsége miatt. Több megfontolásból is a legalkalmasabbnak bizonyult a január-február. Egyrészt ekkor szüneteltek a mezőgazdasági munkák, viszonylag csendesebb időszak volt és így több esély volt arra, hogy a gyülekezetek tagjai is megjelenjenek a bizottság előtt. Másrészt az év első két hónapjában végiglátogatott falvakban felmerült gondokat a Gergely pápa napja körül

2

4 összehívott parciális zsinaton tudták érdemben rendezni. A vizitációs körút általában két-három megszakítással zajlott le. Az esperes társaival többnyire már január első hetében útra kelt és egy-két hétig megszakítás nélkül úton volt. 1

4 KükEhmLvt prot. 1/2. 69. 1

5 Uo. 152. 1

6 Uo. 65. 1

7 Uo. 135/b. 1

8 Uo. 280. 1

9 Uo. 61. 2

0 Uo. 135/d. 2

1 Uo. 286. 2

2 Buzogány Dezső-Osz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere. II. Kolozsvár, 2005. 7. 2

3 Udvarhelyi Református Egyházmegye Levéltára (A továbbiakban UdvEhmLvt). Régi protokollumok 1/3. 2

4 Március 12.