Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd - Tóth Levente: A Szászvárosi Református Kollégium diáksága (Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek 16.) Kolozsvár 2006.
A parciális zsinatok jegyzőkönyvei
1642 március, Kükiillővár 35 lések, s mind Generalis Visitatiok voltak azolta, et per hoc nem tartozunk megfelelni, juxta contenta Decreti, juxta illud: Nóvum judicium [201.] impetrans et eo non utens in poena calumniae convincitur part. 2. tit. 77. Actor dicit: Contendál az Incta nóvumunk ellen, és duabus rationibus akarják corruáltatni, et per hoc nem is akarnak meghfelelni: 1. Azért, hogy énnekem causamat appellálnom kellett volna innét az alsó Székről az felsőre, és ott causamat discutiáltatván, úgy kellett volna novumot hoznom. 2. Az nóvummal minden peresnek ante omnes alias causas kell élni, mi peniglen sem Partialis gyűlésben, sem Generalis Visitatioban nem moveáltuk causankat, per hoc nincsen ereje az nóvumnak, s nem is tartoznak megfelelni. Mi erre csak azt mongyuk, az novumot jól impetráltuk, üdőben is, s jól is élünk vélle, mert erről articulusunk vagyon, hogy ante extractionem literarum transmissionalium novi judicii fiat extractio, ez penigh úgy vagyon. Ahol penigh azt írattya 2-do, hogy ante omnes causas kellett volna prosequálnunk causankat, mellyet hogy nem cselekedtünk, calumnian vagyunk, ezt is debito tempore cselekedtük, mivel sem elsőbb, sem utolsóbb causa mostan nem agitáltatik, most is contendálsz nóvumunk ellen. Én igen sérelmes fél lévén, rövid idő alatt fassioimat in stabilimentum juris mei nem producálhattam, mivel azok in diversis locis et comitatibus voltanak, Isten tudgya, mennyi költséggel, fáratsággal vittük véghez. Mihent annyira végben vihettem, primo quoque tempore solicitáltam, prosequálni is akarom, azért azt mondom, hogy az novumot igen legitime impetráltam, azszerint is akarok procedálni. Azt is kívánom [202.] olvastatni. Ergo semmin nem vagyunk. Incta replicat: Ahol az Actor az országh articulussára aliegál, az 1619. esztendőbelire, az is pro nobis vagyon, mert ebben az causaban nem volt transmissio, azért így is az Actor vétette el utát. De dato sed non concesso, aki novumot impetrál, solicitálni kell az bírákat felőlle, hogy vegye elő causaját, az Actor azt nem cselekedte, azért nem stál novumja, hanem corruál eo magis, hogy két nap héján esztendeje múlt, hogy az mi sententiank kikölt. Actor dicit: Az az articulus, azmint mondók, minékünk suffragál, mert az nóvumnak, azmint megmondok, ante extractionem literarum transmissionalium kell lenni (ez úgy vagyon), nem sententionalium. Ergo stál az nóvum, mert én mihelyt novumot hoztam, mingyárt exhibitat írattam reá. Deliberatum Sanctae Sedis eodem die: Az Szent Szék szorgalmatoson ruminálta az pereseknek disceptatiojokat, ahol az Incta contendál azon, hogy az nóvum nem stálhat, ennek penigh két ratioit assignállya, egyik is, hogy appellatioban kellett völna ad supremam sedem vinni causaját az Actornak, az finalis sententia idején. Másikkal azt, hogy az országh törvényének szokása az, hogy az nóvum mellett való actioját quam primum revideáltatni kell a peresnek, mellyet az Decretum continentiajával is statuál. Erre az Actor az nóvumnak vigorát országh articulussával állattya, [203.] először, hogy stál az nóvum, secundo, mert debito tempore is urgeállya, mostann is, mert ennél több causa mostan itt nem agitáltatik. Annakfelette, hogy sérelmes pars lévén, fassioit idején az országon szerin-szerte előbb colligálni nem lehetett, ergo stál az nóvum. Az Szent Széknek is úgy tetszik, hogy corruál a nóvumnak vigora, his rationibus: 1. Mert noha egyáltallyában az Decretomhoz nem köttetett az ecclesia, mindazáltal tudgyuk, hogy antiquitus ezzel
