Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd - Tóth Levente: A Szászvárosi Református Kollégium diáksága (Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek 16.) Kolozsvár 2006.
Egyházfegyelmezés a Küküllői Református Egyházmegye parciális zsinatain
22 Egyházfegyelmezés... 22 kát teszi ki, a Gönczi alatt tárgyalt 12 mintegy hét százalékot, és a Bonyhai elnökölte parciálisokon előkerült 16 pedig tíz százalékot. Ezek rendjén megemlítjük az egyházmegyei tisztségviselők (esperes, jegyző, asszesszorok) választását cs a törvénykezés menetére vonatkozó határozatokat. A parciális többször határozott egy-egy vitatható papválasztás ügyében. Ilyenkor megpróbált közvetíteni a meghasonlott gyülekezet tagjai, vagy éppenséggel a gyülekezet és a patrónus között. Amennyiben a gyülekezet nem tudott megállapodni a lelkipásztor személyét illetően, akkor az állást a parciális töltötte be. Többször kellett szabályozni a lelkésznek és a mesternek a parciális és generális zsinaton való részvételét is: a hiányzókat pénzbírsággal sújtották. Őrködött az egyházi szolgák erkölcse, magaviselete, sőt öltözete felett is (1720-ban pl. elrendelték, hogy a mesterek hosszú mentében járjanak 6 6). Szintén a parciális ítélkezett az anyaegyházközség és a filiák viszonyát illetően: 1702-ben Vámosgálfalva és Küküllőpócsfalva, 6 7 1713-ban Balavásár és Egrestő, 68 Küküllőalmás és Medgyes, 6 9 1715-ben Kerelőszentpál és filiái, 7 0 1720-ban Bonyha és Bernád,' 1 valamint Vámosgálfalva és Magyarsáros viszonyát szabályozták. 7 2 Többször hoztak határozatot vagyoni ügyekben. Felügyelték a Ghillányi hagyaték egyházmegyére eső részének felhasználását, határozatot hoztak lelkipásztori fizetések ügyében, büntetést róttak ki azokra, akik a gyülekezetek ingó és ingatlan vagyonát megkárosították, próbálták megőrizni a gyülekezetnek járó quartákat, határoztak templomi ülőszékek körüli vitákban. Érdekes az 1707-ben hozott határozat, amely a kükü 11 övári templom környékére vonatkozott: A templum körül való kerítésben senki korcsomat ne áruilyon, lakodalmat ne csinyállyon, tüzet ne gerjesszen. 7 3 Az említett három ügycsoporton kívül elenyésző arányban (38 ügy) találkozunk gyülekezeti tagok elleni fegyelmi határozatokkal is. Legtöbbször káromkodás, vagy más, gyülekezetet botránkoztató bűn miatt ítélték el őket, büntetésük pénzbírság vagy exkommunikáció volt. 1668-ban három dányáni gyülekezeti tagot exkommunikáltak. Sajnos az elkövetett tetteket nem ismerjük konkrétan, de nagyon súlyos bűnökről lehetett szó, mert az excommunicatio major mellett a Parciális úgy határozott, hogy közönséges társalkodásoktól is arceáltassanak úgy, hogy ővéllek senki, aki keresztyénnek mondatik ne egyék, se igyék, házokban be ne eresszék, se hozzájok ne mennyenek, hanem, ha beszédgyek vagyon emberséges emberekkel, szólítsák kapu eleibe, se mennyegzőben, se torban, sem egyéb istenes vendégeskedésekben jelen lenni meg ne engedtessenek, 7 4 6 6 KükEhmLvt prot. 1/3. 51. 6 7 Uo. 362. 6 8 Uo. 549. 6 9 Uo. 527-528. 7 0 Uo. 9. 7 1 Uo. 51. 7 2 Uo. 53-54. 7 3 Uo. 1/2. 396. 7 4 Uo. 1/1. 164-165.
