Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd - Tóth Levente: A Szászvárosi Református Kollégium diáksága (Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek 16.) Kolozsvár 2006.
A parciális zsinatok jegyzőkönyvei
168 1698 november, Gógán 1698 november, Gógán [Partialis facta Gógányini anno 1698. 18. Novembris.J 22 3 Tiszteletes Vadasdi Péter úrnak feleségével causajában való tetszése és végezése a Partialisnak: Tiszteletes Vadasdi Péter uram feleségével, Nagy Borbára aszszonnyal házasságra való megedgyezések, hittel egybenköttetések s egybenkelések után a szent házasságbeli szeretetnek tisztaságát egymás között való hidegséggel, engedetlenséggel, rendeletlen életekkel csakhamar megmocskolták, házasságbeli kötelességeket felbontották. Magokat rossz hírben-névben keverték, mind Isten bosszúságára, ki a szent házasságot rendelte, mind az emberek botránkozására, mind pedig magok becstelenítésére, életeknek rövidítésére bol[dog]talan életet élvén, mely dolognak miért kellett lenni, magok lelkek ismereti és a minden szíveket látó Isten tudós benne. Noha nekünk is vétkes életeknek praxissa és a férfinak felesége, viszont a feleségnek ura ellen való panassza néminemüképpen mutattyák, mivel a férfi feleségét mindennapi viszálkodással, mint megannyi házcsepegéssel, javainak, mellyeknek takargatójának kellett volna lenni, vesztegetésével, urának [268.] más emberek előtt való rágalmazásával, csúf tréfa bosszontásokkal, semmi gazdasszonyi tisztinek nem tevésével, és sok egyéb illetlen dolkokkal[!] vádollya. Az asszony is urát keménységgel és kegyetlenséggel, ok nélkül való rongálással, veréssel, és hogy csak úgy tartya maga mellett, mint valami becstelen tisztben állíttatott szolgálót, semmijével, még vélle együtt keresett jovaival is nem bír. És többekkel hasonlókkal s terhesebbekkel is, mellyeket ideig okosság nem említeni (mivel itt szeretetet akarunk gerjeszteni, nem oltani), mellyek a házasok között majd szenvedhetetlen fogyatkozások, mellyek nem az Istennek köteléről a házasok között, hanem az ördög munkájáról, a gyűlö[l]ségről tesznek bizonságot. Mégis mindazáltal, vélvén Isten kegyelme által orvosolhatónak lenni ezt a nyavalyát, még etszer tetszett a Szent Társaságnak, hogy az edgyességet commendállya őkegyelmeknek, s keményen is intse az edgyességre illyen conditiok alatt: Hogy a férfi, ki fő lévén, [emlékezzen] meg kötelességéről, szeresse feleségét, mint Christus az ecclesiat, Eph. 5. A szeretet mindent, valamit az emberi okosság a házasság törvényére kigondolhat, magában foglallya, és könnyebbítheti bajos igájoknak terhét: ha kemény volt, ennekutána ne legyen kemény, vad természetű, ama bölcs mondata szerént: ne hi in domo tua, tanquam sua. Feleségét becsüllye illendőképpen, ha Isten becsülte teremtésében, mert az asszonyi állatnak teremtésében Istennek letött módgya s circumstantiaja parancsolat a férfi előtt. Ha verte, rongálta, ne verje, mert [269.] bolondság, ha egy testté löttenek, azt nem érezni, ami egyiknek fáj, ha eddig úgy tartotta, mint szolgálóját, tartsa úgy ennekutánna, mint feleségét. Hamit elszenvedhetetlent lát feleségében, ne gyűlölséggel, ne morgással, ne húsa facsarásával orvosollya, mert a mocskot mocsokkal, sebet sebbel orvosolni illyen dologban esztelen ember szokta. így egyéb dolgokban is corrigálhattya a férfi magát. Hasonlóképpen az asszony is kövesse a serény házasságbeli asszonyoknak tisztét, ne csepegjen minden nap urára, mert odahadgya ember a csepegő házát, ha orvosolhatatlan. Urának jovait híre nélkül ne vesztegesse, 22 3 KükEhmLvt prot. 1/2. 267-272.
